Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

gok korára nézve tagadja a kontinuitást, még fokozottabban teszi ezt a Karolingok korára nézve, amelyről már Pirenne is megállapította, hogy a hanyatlás mélypontját jelentette Európa középkori gazdaságtörténetében. Ebben az időben — Planitz szerint — teljesen eltűntek a római városok, a települési egységként még fennmaradt városokban a királyi hivatalnok vagy a püspök a városfalakon belül épít várat magának. A római város helyén tehát germán vár alakult ki, amelyet a Karolingkor latin forrásai civitas-nak, a nemzeti nyelv vár-nak (pl. Regensburg) nevezett el. A hanyatlás mélypontja azonban egyben a fejlődés kezdete is. A római városok romanizált kereskedői ugyan már régen eltűntek, de a helyükbe lépő szírek és zsidók mellett ekkor tűnnek fel az első germán kereskedők, az angliai kereskedelemben érdekelt frízek. Ezek a kereskedők kis telepeket — közhasználatú germán kifejezéssel wik-et — alkotnak a királyi várak, püspökvárak, apátságok mellett. Pirenne-hez hasonlóan Planitz is a kereskedőtelepekben látja a középkori város kialakulásának magvát. Települési szempontból az ásatások és a városalaprajzok vizsgálata után ítélve ezek a telepek igen kicsinyek voltak mind területi kiterjedésre, mind lélekszámra nézve. Az ilyen wik passzív kereskedőhely, mert nem közvetlen környékének gazdasági élete jelenti létalapját, hanem az a távolsági kereskedelem, amelyet a Karoling-korban vándorkereskedők űznek. Planitz részletesen világít rá a kereskedők társadalmi helyzetére. A távolsági kereskedelmet a bizonytalan viszonyok közt egy ember egyedül aligha folytathatta volna. A kereskedők együttesen utazó csoportot (Hanse) alkottak, amelynek tagjai esküvel erősített szövetséget kötöttek egymással (Gilde). Ebben a kezdeti stádiumban a kereskedő a király alattvalója, a király nevében a praepositus mercatorum (prévôt des marchands) bíráskodik felettük. A telep sem önálló, mert a király megbízottjának közvetlen irányítása alatt áll, de a következő korszakban, az Ottó császárok uralkodása idején, amikor a birodalom megerősödése a kereskedelem szabad kifejlődését is lehetővé teszi, lényeges változás áll be ezen a téren is. ,,A wik most kilép teljesen paszszív magatartásából ér, kezdetét veszi saját községi életének kifejlődése. Lakói, a kereskedők gildékbe tömörülnek és ezen túlmenőleg községi feladatokat ragadnak magukhoz."

5 A városok kialakulásában tehát nem az a fogyasztó réteg játssza a legfőbb szerepet, amely a várakban a papság és a lovagvilág tagjaiból és a földjáradékból tőkét kovácsoló személyekből tevődött össze (ahogyan azt Sombart hitte), hanem a távolsági kereskedők rétege. A társadalom vezető rétege csak később, a szász császárok idején jelentett akkora gazdasági erőt, amely a helyi luxus- és iparcikkekben jelentkező szükséglet kielégítésére nagyszámú kereskedőt és iparost volt képes a városokba tömöríteni. Az Ottó császárok idejében azonban a wik még nem változott meg külsejében, többnyire csak egy utcából állott, amelynek esetleg csak az egyik oldalán állottak házak, szabad oldalával pedig a folyók felé fordult — mert a távolsági kereskedelem ebben a korban is lehetőleg a folyókon bonyolódott le —, de a telepeket lassan falakkal vették körül a régi sövény vagy cölöpsor helyett. 525 . • •