Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

KÖNYVISMERTETÉSEK – BÜCHERBESPRECHUNG - Fügedi Erik: A legújabb német nyelvű középkori várostörténeti irodalomból: "Die Erforschung des Städtewesens ist heute ein so komplexes Unternehmen, da ein Forscher allein sie kaum nach allen Seiten hin mit Erfolg betreiben kann." (Th. Mayer, Schweiz. Zeitschr. f.Gesch. IV. 1954, 126.) 521-548

németalföldi és francia városokra terjesztette ki. Munkájának eredményeként a dualizmus az Alpokon inneni korai európai városokra nézve végleg bizonyított ténnyé vált, a korai európai városok magvát tehát egyrészt a passzív szerepet játszó igazgatási központ, a civitas, másrészt az aktív szerepet játszó kereskedőtelep, a burgum képezte. Még ezekután is nyílt kérdés maradt azonoan az, hogyan lett e kettős magból tipikusan egységes középkori város. A második világháború utáni német kutatás éppen ennek a kettősségnek nyomán indult el, s a dualizmus különféle következményeinek vizsgálatával kereste a várostörténet legfontosabb kérdésének, a városok keletkezési folyamatának magyarázatát. A vizsgálat néhány rövid esztendő alatt két nagy munkát is hozott létre : Hans Planitz bécsi jogtörténész egyetemi tanár és a bonni Edith Ennen műveit. Planitz a városfejlődés kérdésével már hosszabb ideje foglalkozott behatóan. Munkássága során előbb Köln város történeti forrásainak kiadásában vett részt, majd 1940-től kezdve több nagy tanulmányt jelentetett meg a kereskedőcéhek és a városi coniuratio összefüggéseiről, a német városról min* községről és a városi patríciusokról

2 a Zeitschrift der Savigny Stiftung für Rechtsgeschichte évfolyamaiban. 1954ben megjelent munkája részben ezeknek a tanulmányoknak sommázása, tehát összefoglaló jellegű munka, amely már nem a problémák kidolgozását, hanem a szerző által megoldott részkérdéseket és az addigi irodalom eredményeit foglalja össze. Az összefoglalás természetéből következik, hogy részletes felvilágosítást sok szempontból még az összefoglaló kötet kiadása után is tulajdonképpen a kötetet megelőzően megjelent cikkek adnak. A „középkori német város a rómaiaktól a céhek harcáig" címmel megjelent összefoglalás

3 megírásában Planitzot két szempont vezette : az egyik a városok topográfiai fejlődésének, a másik a városok jogitársadalmi fejlődésének szempontja volt. Mint a bevezetőben maga is említi, azért szorítkozott ennek a két szempontnak követésére, mert nincsenek olyan fejlődésbeli ismérvek, amelyek valamennyi jelenség egységes magyarázatául szolgálhatnának. A kötet két részre oszlik, első részében a középkori német város kialakulását, a másodikban a XIII. sz. utáni német város jellegzetes vonásait vizsgálja. A munka súlypontját kétségtelenül a városok keletkezését vizsgáló első rész alkotja. A germán előzmények rövid áttekintése után Planitz részletesen foglalkozik a germán provinciákban kialakult római városi élettel, majd áttér a kontinuitás oly sokat vitatott kérdésére. A népvándorlás viharában a római alapítású városok nagyobb része elpusztult és csak kisebb részük mutat fel települési kontinuitást. Míg azonban a római városfalak, egyes egyházi célt szolgáló épületek folyamatosan fennmaradtak, addig jogi szempontból semmiféle kontinuitásról nem beszélhetünk. ,,A régi római városjog tehát a Meroving-kor folyamán tönkrement. Csak forma szerint maradt fenn. A királyi hivatalnokkal és püspökkel szemben a polgárság önkormányzata nem érvényesülhetett."

4 Ha Planitz már a Merovin524