Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lenkei Andorné: A Budapesti Történeti Múzeum kialakulása = Die Entstehung des Historischen Museums von Budapest 495-519

13 éven át képviseli —• egy adminisztratív tisztviselő, egy szolga és egy ideiglenes díjnok segítségével — a múzeum ügyét. 1900-ból való a múzeum első leltárkönyve, amelyben a már kiállításokról jól ismert anyag mellett a Marsigli és I,anfranconi-féle gyűjtemények metszetei és tárgyai is szerepelnek.

55 1901-ben a Tanács határozata alapján a városligeti és az aquincumi múzeum „Fővárosi múzeum" név alatt egyesül, és ettől fogva egy tételben szerepel a költségvetésben. 1902-ben a későbbi Kőtár magva, a domonkosok Szent Miklós téri templomáról származó faragványok a Halászbástya északi toronyhelyiségébe kerülnek. 1904-re a városligeti épület minden egyes helyisége elkészült. 1906. ápr. 3-án kelt az a határozat, amely a múzeum megnyitását elrendeli és 1907. jún. 1-én a Fővárosi Múzeum városligeti épülete megnyitja kapuit. A katalógus belső oldalán a múzeum alaprajza, beosztása látható. (48. kép)

56 Az útmutató és a ránk maradt fényképek alapján (47, 49—52. kép) tökéletesen elképzelhető a múzeum első kiállításának beosztása. A termek zsúfoltságát már kezdettől fogva a helyszűke és a anyag gazdagsága okozta. Az épületet nem múzeum, hanem időleges kiállítás csarnokául tervezték. A múzeum lényeges feladataira az épület tervezése közben nem gondoltak. Gyűjtés, konzerválás, kutatás céljaira az épület jobbszárnyán levő három helyiséget jelölték ki. Az épület a történeti stílusok tobzódása idején tarka neoreneszánsz díszítést kapott. Ehhez a dekorációhoz igazodott Kuzsinszky, amikor a díszes párkányok alatti falfelületeket is színes mustrástapétával látta el és erre a kiállítófelületre helyezte több sorban egymás fölött a változatos, előző tulajdonosaik ízlése szerint megválogatott keretekbe foglalt képeket. Igyekezett anyagát termenkint tematikai egységekbe tömöríteni, ami azonban a helyszűke miatt csak négy teremben sikerült. (A céhemlékekében, a Buda visszafoglalásával foglalkozóban, az arcképcsarnokban, s a terveket és helyszínrajzokat bemutatóban.) A többi helyiségben a csoportokhoz teljesen idegen anyagot is kevert. így pl. kőemlékeket bárhol elhelyezhetőnek tartott. Biztos, hogy a sok, néha vásári eszközöket is felhasználó időleges kiállítás arra késztette, hogy ettől eltérőt „komolyabbat" nyújtson a látogatónak. Ebben az időben nyílván erre is volt szükség, ezt is várták a múzeumtól, mert sok az érdeklődő. A látogatási időszakban (júniustól október végéig) 13 400 fő fordult nieg a termekben. A múzeum az iskolákkal is keresi a kapcsolatot, „hogy a főváros tanuló ifjúsága bővíthesse és a szemlélet közvetítésével emlékezetében megrögzíthesse azokat az ismereteket, amelyeket az iskolai tanulmányok során Budapest történetére vonatkozóan szerzett."

57 516