Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lenkei Andorné: A Budapesti Történeti Múzeum kialakulása = Die Entstehung des Historischen Museums von Budapest 495-519

később megjelent tanulmányában

52 le is szögez. A múzeumnak — szerinte — népszerű és élvezetes módon kell az ismereteket terjesztenie. (A történeti főcsoport, amely a honfoglalástól a millenniumig ismerteti Magyarország történeti és művészeti emlékeit rekonstruált környezetbe ágyazva, inkább múzeum, mint kiállítás jellegű volt, hiszen nem időleges bemutatásra készített anyagot tárt a látogatók elé, hanem hazai és külföldi múzeumok, egyházi és magángyűjtemények legértékesebb művészeti és történeti emlékeit ) — Helyesebbnek tartja az egyszerű tipologizáló bemutatás helyett a sokkal nagyobb fáradságot, komponálókészséget igénylő interieurszerű bemutatást. Messze megelőzi korát, amikor magyarázó szövegekkel, térképekkel, grafikonokkal kiegészített anyagát egyszerű, dísztelen szekrényekbe és tárlókba kívánja helyezni. Ellenzi a zsúfolás elvét és az egyszerűen megtekinthetővé tett raktármúzeumokat. E múzeológiai elveknek bölcs mértékletességgel való alkalmazása — sajnos —• a kiállításnak nem minden részén valósult meg. A századvég fülledt szalonjaiban gazdagodó polgár szenzációt kívánt, és ezt a kiállítás néprajzi csoportjában és nagy történelmi felvonulását megörökítő körképekben, panorámákban találta meg. A néprajzi faluban életnagyságú bábuk népesítették be a rekonstruált környezetet. A panorámák pedig a barokk korból átmentett szenzációk voltak. Ezekben nem kötött nézőszögből nyújtották hengerpalást belsején a látványt, amiáltal különböző pontokról különböző életszerű hatást tudtak elérni : elmosódott bennük a festészet és a szobrászat közötti határ (hasonló elven alapultak, mint ma a háromdimenziós film). (Ilyen volt Feszty körképe, továbbá két lengyel festő, Jan Styka és Kossak : Kosciusko győzelmét ábrázoló panorámája stb.) Az ilyen törekvések a korszak szecessziós levegőjében panoptikumszerű giccsekké váltak.

53 A kiállítás jelenkori főcsoportja inkább az anyag tipologizálását tartotta helyes kiállítási elvnek. Nem érdektelen pár évtized távlatából megvizsgálni a millenáris kiállításon alkalmazott kétféle prezentációs elv továbbfejlődését ül. későbbi időkre való hatását. A környezetbe-helyezés elve rossz irányba terelődik, olcsó álpátosszal a szenzációéhes tömegeket kiszolgáló szórakozások eszközévé válik. A tipologizálás elve éppen azért, mert a múzeum el akar ütni, különbözni akar ezektől az olcsó szórakozási lehetőségektől, megmerevedik. A múzeumok hosszú évtizedeken keresztül rideg, raktárszerű kiállításokat létesítenek. Nem akarnak népszerűsíteni, csak látni engedik felhalmozott kincseiket, és ezáltal csak a beavatottakhoz szólnak és a nép széles rétegeit kizárják falaik közül. A millenáris kiállításon bemutatott fővárosi anyag a Budapesti Történeti Múzenm újkori osztálya első leltárkönyvének 90 tételét képezi. Eredeti régészeti anyag mellett a főváros építészetének fejlődését, népes^33 Tanulmányok Budapest múltjából Dió'. •' • .-