Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Lenkei Andorné: A Budapesti Történeti Múzeum kialakulása = Die Entstehung des Historischen Museums von Budapest 495-519

rajzok, képek alkották, továbbá a Kuzsinszky által elkészíttetett, lebontott épületeket megörökítő gipszmintákból és a különböző hivatali helyiségekből begyűjtött muzeális tárgyakból áll. 1894-ben megnyílik a Nemzeti Szalon, „a magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete". Ugyanebben az évben (1894-ben) szerepel Ernszt Lajos magyar történeti gyűjteményének egy része először nyilvánosság előtt. A Történeti Képcsarnokban kerül kiállításra egy 59 darabból álló (magyar vonatkozású politikai arcképeket, írók portréit, művészek önarcképeit, magyar történeti tárgyú festményeket, irodalmi és politikai vonatkozású karikatúrákat, szobrokat, metszeteket, viselettörténeti ábrázolásokat és kéziratokat tartalmazó) gyűjtemény.

51 Ennek az anyagnak bemutatása nagy számú látogatót vonzott. Gyarapszik a leendő Fővárosi Múzeum anyaga is. 1895-ben Kuzsinszky Porzsolt Kálmán segítségével a koronázó főtemplom restaurálása alkalmából kicserélt kőtöredékeket szerzi meg, és ezeket így megmenti a pusztulástól. Ezeket ideiglenesen Aquincumba viteti, avval az elképzeléssel, hogy ha majd meglesz a városligeti épület, ott találnak majd fedélre. 1896-ban nyílik a millenáris kiállítás. Ez nemcsak azért érdekel bennünket, mert fővárosi pavilonjának anyaga később a Fővárosi Múzeumba kerül megőrzésre és bemutatásra, hanem mert a kiállításon szerzett prezentációs tapasztalatok sok szempontból befolyásolják majd a várostörténeti múzeum kiállításainak berendezését. A millenáris kiállítás, mint az 1885. évi országos kiállítás is, a Városliget területén létesült : történeti és jelenkori főcsoportból állt. A történeti főcsoport rendezőségének (amelyben a magyar tudományos élet kimagasló alakjai foglaltak helyet) elnöke Szalay Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. A jelenkori főcsoport rendezői közé azok a szakemberek tartoztak, akiknek az eddigi nagy ipari kiállítások rendezésében tapasztalataik voltak, továbbá a főváros és különböző vállalatok megbízottjai. A főváros pavilonja a jelenkori főcsoport művészeti és közművelődési részlegéhez tartozott. Ezt a főcsoportot egyébként inkább mezőgazdasági és ipari tematikájú pavilonok alkották. A millenáris kiállításon ütközött össze nálunk először a kiállításrendezés két szempontja : a környezetbe-helyezés és a tipologizálás elve. A történeti főcsoport anyagát nem „modern" személytelen üvegpalotába helyezték el, mint ahogyan azt 1857-ben a londoni kiállításon (mai Victoria and Albert Museum) és a bruxelles-i Cinquentenaire alkalmából tették. Az ország történelmének és művészetének itthon és külföldön begyűjtött emlékeit a hazai építészet fejlődését ismertető neoromantikus keretben a román, gótikus, renaissance és barokk építészeti emlékek utánzásából alkotott ún. Vajdahunyadvárban mutatták be. Ebben az épülettömbben Szalaynak módjában állt mindazokat a múzeumi rendezési elveket megvalósítani, amelyeket tizenegy évvel 512