Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

IVÍúzeum-ot, mely a Toldy-hirdette kultúrpolitikának céltudatos terjesztője, a magyar szellemi élet egyik mentsvára volt. Toldy hihetetlen aktivitással vett részt a magyar tudományos közélet minden megnyilatkozásában. Egész 1861-ig a Magyar Tudományos Akadémia titkára, 1850-től egyetemi magántanára, 1861-től nyilvános rendes tanára volt a magyar nyelv- és irodalomtörténetnek ; 1863-ban dékán, 1871-ben rektor lett. 1855-ben az országos Vörösmartyünnep, 1859-ben a Kazinczy-ünnepségek szervezését irányította. Tudományos munkáiban ugyanúgy, mint egyetemi és egyéb szónoki megnyilatkozásaiban egyöntetűen tárul elénk a szellemi élet, a tudományos kutatás és az egyetemi oktatómunka szerves egységének gondolata. Mint a társadalomtudományok művelője, elsősorban ezen tudományágak iránt érdeklődött, azonban felfogásának egyetemes tudományos jellege következtében figyelme kiterjedt a természettudományokra is. Dékáni tanévnyitó beszédében, majd különösen egyik akadémiai megnyilatkozásában írt erről. Kifejtette társadalmi és tudományos elmaradottságunk okait, s ezek között mint elsőrendűekre a szellemi szabadság •és az anyagi függetlenség hiányára utal.

68 „Hogy űzethettek volna politikai és ipar- s kereskedelmi alárendelt, sőt elnyomott viszonyaink "között, névszerint a természeti tudományok? midőn ezek alkalmazásának sehol tér és út nem nyílt?" A jövő szempontjából, politikai és társadalmi okokból nem tartja ajánlatosnak egy kozmopolita jellegű magyar tudomány kialakítását ; bölcsen int mérsékletre, amikor a főcélt a „nemzeti tudomány" művelésében látja, s ezzel kapcsolatban az Akadémia feladatát a következőkben szabja meg :,,... ha a nemzeti tudomány érdekeit, erőinkkel való helyes gazdálkodás mellett minden téren'ápoljuk, ha a magyar nyelvészetet, ha a magyar történelem művelését, ha a. hazának régészeti, természettani és természettudományi tekintetben megismertetését nyomosán és szerencsésen folytatjuk : jutand ezekből az egyetemes tudománynak is, s nem maradand el a világ elismerése sem." Természetesen hibát követnénk el, ha Toldy Ferenc enciklopédikus jellegű, szigorúan tudományos, lelkesen hazafias tudósi arcélének árnyoldalait nem vennénk figyelembe. Osztályhelyzetéről, politikai és filozófiai felfogásának ebből eredő korlátairól („fontolva haladás", forradalomellenesség, majd a 67-es politika támogatása) már többször idézett tanulmányunkban szóltunk. Ugyanezekre mutattak rá azok a sajtómegemlékezések is, melyek születése 150., illetve halálának 80. évfordulója alkalmával megjelentek,

69 s melyek egyöntetűen kiemelték tevékenységének alkotó j ellegét, de ugyanakkor rámutattak, hogy , ,mennyire gátj a a tudományos tisztánlátásnak, az esztétikai értékelés biztonságának is a kor leghaladóbb társadalmi—politikai törekvéseivel való szembefordulás". Hasonlóképpen nem lenne élethű a róla alkotott kép, ha azt állítanánk, hogy Toldy Ferenc volt az egyetlen, aki az abszolutizmus korában kultúrpolitikai szervezőmunkával vette ki részét a magyarság jövőjéért a betű erejével vívott harcból. Az ezirányú tanulmányok, ^elsősorban Berzeviczy Albert műve

70 élénk színekkel ecseteli a kor magyar 475