Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

gazdasági, társadalmi, tudományos, művészeti törekvéseit s azok prominens szereplőit. Véleményünk szerint azonban nem tulajdonít kellő jelentőséget Toldy Ferenc egyéniségének — mint tudomány történetírásunk általában —, csupán mint irodalomtörténészt értékeli, s nem tesz említést kultúrpolitikai tevékenységéről. Viszont már komoly hibájául róhatjuk fel Berzeviczynek azt, hogy szinte egyáltalán nem foglalkozik az egyetem és az egyetemi könyvtár, sem pedig általában a magyar könyvtárak kulturális szerepével. Az itt elmondottaknak egyik célja éppen az volt, hogy ezen a téren hozzájáruljanak a kép teljesebbé, élethűbbé tételéhez. Toldy Ferenc 1849 utáni munkásságának, elvi megnyilatkozásaínak ismerete alapján összefoglalóan a következőket állapíthatjuk meg : 1. Toldy számára az 1849 utáni helyzet lényeges világnézeti változást nem jelentett, viszont a magyarság iránti felelősségérzete elmélyült, kifinomult ; 2. az 1848 előtti idővel szemben, amikor Toldy már jóformán teljesen kívül esett a haladás körén, 1849 után — a politikai viszonyok természetes következményeként — Toldy az itthonmaradottak közül az elsők egyike volt, aki felismerte az akkori helyzetben egyedüj járható tudománypolitikai utat. Ebben a korszakban a magyar tudó mány és kulturális fejlődés szempontjából maradandó értékű, felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végzett. 3. 1867 után sem következik be nála lényeges felfogásbeli változás, minek következtében magától értetődően választja a 67-es politika útját. Nem lenne teljes a róla alkotott képünk, ha nem szólnánk röviden hivatali pályafutásáról, mely 1850 óta zavartalannak mondható. A könyvtárigazgatáson kívül számos fontos funkciót is betöltött, ami feletteseit nem egyszer komoly aggodalomra késztette. Egyetemi tanári kinevezése előtt e tárgyban még a minisztérium is megszólalt.

71 Az e kérdésben váltott iratok jól mutatják Toldy országos tekintélyét is. A helytartótanács véleménye szerint politikai szempontból helytelen lenne Toldyt valamelyik állásától eltiltani, mivel ezt a magyar közvélemény magyarellenes akcióként értékelné. A minisztérium végül is úgy döntött, hogy az ; egyetemi tanári kinevezés előfeltétele az akadémiai titkári állásról való lemondás. Ez a megoldás valóban helyesnek bizonyult ; Toldy ezután lényegesen több időt tudott szentelni egyetemi előadásainak és jobban hozzájutott a könyvtár ügyeinek intézéséhez is. 1871-ben ünnepelte írói pályafutásának fél évszázados fordulóját, melyről országos ünnepély keretében emlékeztek meg.

72 1873 végén, amikor az új épületért vívott harc végetért, s a könyvtár ügye egyenesbe került, lemondott könyvtárigazgatói állásáról (dec. 11.).

73 Az egyetemi tanács jelezte, hogy az állás percig sem maradhat üresen, mire az új igazgató, Horvát Árpád kinevezése 1874. január 8-án, a hivatal átadása január 18-án megtörtént. Nem adatott meg számára, hogy élete főművének, az Egyetemi Könyvtárnak megnyitó ünnepségén jelen lehessen, s ott az őt megillető 476