Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

Toldynak hosszú és kemény küzdelmet kellett vívnia elveiért, mégpedig egyszerre több arcvonalon : elvhűséggel és diplomáciai érzékkel a magyarellenes elnyomó hatalom képviselőivel szemben, harcos és leleplező kiállással a belső árulók ellen, tudós alkotásokkal, a tudományos munka lehetőségeinek megteremtésével azok érdekében, akik tőle telkesítést és példamutatást vártak. Nem csodálhatjuk, ha néha-néha elcsüggedt, s felmerült benne a kételkedés gondolata. Azonban ilyenkor is visszavezeti önzetlen, frazeológiája ellenére is pozitív hazaszeretete az alkotások útjára. „Hidd el — írja Kazinczy Gábornak, meghitt barátjának 1855. augusztus 9-én, a könyvtár történetének egyik legkritikusabb korszakában — néha öntudatlanul meglep e gondolat : mi volna jobb : to be or not to be! s nem tudom a nemzetszeretet vallása-e az, vagy haszontalan hiúság, mely azt súgja : neked élned kell ; vagy a faj szeretet, mely szent kötelmekkel terhel ; tán mind a három ; s így aztán csak fölvesszük újra az igát s vonjuk, míg más hatalom felel Hamlet kérdésére."

67 A tudás, a műveltség egyeduralmába vetett hitét hirdeti minden tette és alkotása. Könyvtárigazgatói tevékenységének részleteiből láthattuk, hogy a könyvtári munkát az egész társadalom életének szerves részeként tekintette : nála a szerzeményezés technikája, a dotáció felemeléséért, a könyvtárszolga emberibb életéért, a könyvtár új épületéért folytatott küzdelem mind egyetlen célt szolgált : a könyvtár használatának, nyilvánosságának, kultúrpolitikai funkcióinak biztosítását. Könyvtári tevékenysége elválaszthatatlanul összefügg irodalmi munkásságával, publikációs tevékenységével. Általánosan ismert irodalomtörténeti alkotásain kívül itt csupán kultúrpolitikai szempontból jelentős kiadványaira utalunk, mint amilyenek : Reguly-album (Pest 1850), a Kazinczy-emlékkönyv (1859), Eszterházy Miklós, Faludi Ferenc műveinek kiadása, a Magyar Remekírók ún. gyémántkiadásai ( 1858-tól : a két Kisfaludy, Csokonai, Kölcsey, Berzsenyi), a Magyar Nemzet Classicus írói sorozat számos kötete (1895-től a fentieken kívül Bacsányi, Bajza, Gyöngyösi, Mikes, Szentjóbi Szabó, Verseghy, Virág), német— magyar tudományos szakszótára (1858), magyar nyelvemlék- és forráskiadványai (Nádor-kódex, Képes Krónika stb.). Természetesen meg kell említenünk szerkesztői tevékenységét is (Űj Magyar Múzeum, Újabb Nemzeti Könyvtár, Magyar Történelmi Tár, a Magyar Tudományos Akadémia számos hivatalos és tudományos kiadványa). Kiemelkedő szervező tehetsége az elnyomás korának tudományos és irodalmi életében különös jelentőségre tett szert. Már 1850 elején létrehozott egy kis tudós kört, mely állandó összejöveteleket tartott. Résztvevői : Jerney János őstörténész, Êrdy János régész, Reguly Antal nyelvész, Pauler Tivadar, Szontagh Gusztáv, Lugossy József nyelvész, Repiczky János keleti nyelvész, Hunfalvy Pál, I^ukács Móric, Szilassy János filozófus és Wenzel Gusztáv voltak. Ez a kis kör teremtette meg 1850-ben az abszolutizmus korának egyik igen magas színvonalon álló tudományos folyóiratát, az Új Magyar 474