Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

A minél nagyobb méretű nyilvánosságra való törekvést csupán kismértékben ellensúlyozta a tiltott könyvek rendszere. A külföldön vagy esetleg belföldön megjelent ilynemű művek jegyzékét a központi szervek rendszeresen megküldték a könyvtárnak. Ezen túlmenő intézkedésre csupán egyszer, 1863-ban került sor, amikor a helytartótanács rendeletére fel kellett terjeszteni a könyvtárban található ,,dynastia-ellenes és forradalmi czélzatú" művek jegyzékét, melyek a hivatalos jegyzékekben nem szerepeltek, s melyeket — a felterjesztés kísérőiratából kitetszően — a könyvtár eddig az igazgatói szobában őrzött, s csak igazolt tudományos kutatás esetén bocsátott ki olvasásra.

63 c) Az épület helyzete A könyvtári épület kérdéseit, melyekkel az ingatlanperrel kapcsolatos korábbi tanulmányunkban szintén részletesen foglalkoztunk,

64 itt nem érintjük. Csupán az általános kép teljessé tétele érdekében jegyezzük meg, hogy az épület roskadozó állapota, az olvasóterem műszakilag és egészségügyileg katasztrofális helyzete nagymértékben oka volt annak, hogy a könyvtár nem tudott tudományos, kulturális és politikai feladatainak teljes mértékben megfelelni. d) A könyvtár személyzete A pesti egyetem könyvtárának számos területen kellett súlyos nehézségekkel megküzdenie, azonban talán a legsúlyosabb volt a helyzet a személyzet kérdésében. Minden nehézség — romladozó épület, szűkreszabott dotáció — ellenére megfelelő létszámú személyzet esetében elmélyültebbé és főként rendszeresebbé lehetett volna tenni a könyvtár feltáró tevékenységét, s elsősorban rövidebb idő alatt be lehetett volna fejezni a betűrendes cédulakatalógust. A személyzet azonban egész az új könyvtárépület megnyitásáig elégtelen s — ami még súlyosabbá tette a helyzetet — rosszul fizetett maradt. Ezen a téren egyetlen pozitívumként a könyvtárosok szakértelmét, ügybuzgalmát és tudományos érdeklődését könyvelhetjük el. Első helyen a könyvtár igazgatójának, Toldy Ferencnek személyéről, könyvtári és tudománypolitikai szerepéről kell szólnunk.

65 Filozófiai és politikai nézeteit egyik korábbi tanulmányunkban már ismertettük, s utaltunk arra, hogy a szabadságharc után itthon maradottak között az elsők egyike volt, aki felismerte az adott helyzetben egyedül járható, a katasztrófából kivezető utat : a nemzeti tudomány minden módon való fenntartásának és fejlesztésének útját. Bitnitz I^ajoshoz írt leveleiből

66 nem csupán a könyvtáros, hanem a széles perspektívájú kultúrpolitikus szól — a címzetten messze túl egész korához, összes tudós és irodalmár kortársaihoz. A legnehezebb napokban vallott felfogását nem tagadta meg haláláig, — amiről egész könyvtári és egyébirányú tevékenysége tanúskodik. 473