Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Tóth András: Az Egyetemi Könyvtár és a magyar tudományos élet, 1849-1876 = La Bibliotheque universitaire et la vie scientifique en Hongrie, de 1849 a 1876 459-493

áttelepül a másik partra. A kérdés megvitatása széles síkon folyt, még; az esztergomi érsek is hallatta szavát, s természetesen kifejtette véleményét az egyetem és könyvtára is.

13 Toldy az áthelyezést az új könyvtárépület megvalósítására kedvező alkalomnak vélte ugyan, de nem feledkezett meg a magyar tudománypolitika magasabb szempontjairól sem : „a könyvtár — írta — nem magáért van, hanem a tudományos közönségért ... a budai hegyen a könyvtár — bízvást jósolhatjuk — nem gyümölcsöző tőkévé lesz . . . Pest a hazai tudományos értelmiség székpontja: s megszűnvén a könyvtár ez általi használhatása, megszűnik az irodalom által közvetített üdvös hatása is az egész országra". Az áthelyezés terve — egyetemünknek, irodalmi és tudományos közéletünknek szerencséjére — nem valósult meg. Sokkal komolyabb kérdés merült fel viszont 1850 tavaszán, mikor a kormányzati szervek arról értesítették az egyetemet, hogy horvát delegáció érkezett Budára, mely a könyvtártól visszaköveteli mindazt a könyvanyagot, mely a II. József korában történt szerzetesrendfeloszlatások alkalmával jutott birtokába. Toldy álláspontja a kérdésben nyugodt és határozott volt. Kifejtette, hogy az egyetem az egész országé, azt horvátok is látogatják (jóllehet fenntartásához nem járulnak hozzá), hogy az abolitio alkalmával a zágrábi egyetem is kapott magyar vonatkozású anyagot, hogy az anyag kiválasztása jelenleg már szinte teljesen lehetetlen, — nem is beszélve azokról a milliókról, melyek Horvátország részére a magyar vallásalapból jutottak. Az egyetemi tanácstól a könyvtár érdekeinek védelmét és — végső esetben — kompromisszumos megoldást kért : ha a horvátok elviszik a könyvanyagot, fizessék meg azt az összeget, mellyel az egyetemi alap a horvát tanintézeteket eddig támogatta. A megindult tárgyalások alapján Jellasich bán hivatalosan is bejelentette a horvát igényt, azonban átadásra nem került sor : nyilván azért, mert a bán is belátta a kérdés erőszakolásából származó politikai és technikai nehézségeket. (Fiume ugyanüyen könyvigényét 1855-ben Toldy hasonló érveléssel már könnyű szerrel tudta visszautasítani.)

14 Kismértékű, de súlyos veszteség érte azonban a könyvtárat 1849. augusztus 14-én : az osztrák hadseregfőparancsnokság politikai osztálya nyomozási célra kikölcsönözte a forradalmi idők napilapjait. A könyvtár ezeket több ízben próbálta visszaszerezni, míg végül 1852-ben a helytartóság azzal zárta le az ügyet, hogy a kérdéses lapok elpusztultak.

15

' Személyzeti téren is támadt egy-két nehézség, elsősorban Toldy Ferenc személye körül. Még 1849 szeptemberében feljelentették, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 1849. június 3-i üléséről a magyar kormányhoz küldött akadémiai hódoló irat szerkesztésében Döbrentei Gáborral együtt résztvett. Ezért a hadseregfőparancsnokság rendőri, osztálya szerint kérdéses, hogy megmaradhat-e állásában. A tél folyamán újabb vizsgálat indult ellene, a Horváth Mihály, Bajza és Vörösmarty debreceni tartózkodása alatt velük folytatott levelezés miatt.

16 A vizsgálat kiterjedt a Magyar Nemzeti M.úzeum ugyanekkor feljelentett alkalmazottaival (Horvát Árpád, Kubinyi, Érdy, Kiss Bálint) fenntartott 462