Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Eszerint tehát a gyártás mennyiségi mérlegében az előző évtized vége óta lényeges változás nem következett be. Malomipari igények játszották a főszerepet a Ganz-gépgyártás egy másik fiatal ágának, a turbinagyártásnak továbbfejlesztésében is. Bár egyéb vízierővel dolgozó iparüzemek, így a villamosipar fejlődésével kapcsolatban a villamos erőművek is komoly érdeklődést mutattak a műszaki és gazdasági szempontból egyaránt előnyös korszerű vízimotor iránt, mégis — nagy számuknál fogva — a malmok voltak azok, amelyek megrendeléseikkel a gyártásnak szilárd alapot adtak. A turbinagyártás fejlődésére azonban a megnyilatkozó érdeklődés sokoldalúsága nem volt közömbös. A legkülönfélébb üzemi igényekhez való műszaki alkalmazkodás komoly elméleti vizsgálódásokat és gyakorlati kísérleteket tett szükségessé. Küstel főmérnök, aki ezidőben is vezetője volt a turbinaosztálynak, szerkesztési és tervezési irodájában munkatársaival együtt állandó figyelemmel kísérte a külföldi szakirodalomban közölt eredményeket. Ennek az elmélyedésnek volt köszönhető, hogy a gyártás nem merült ki egy-két régi szabványminta másolásában, hanem sajátszerű jellegzetes szerkezeteket alkalmaztak. A villamosipar fejlődése folytán pontos, megbízható szabályozó szerkezeteket igényeltek és megállapítható, hogy a Ganz-gyár európai cégekkel párhuzamosan vett részt ezen igények kielégítésében. Ebből az időből származik Küstel Károlynak egy szabadalmazott találmánya : ,,A parciális beömlésű akciós turbinák szabályozó szerkezete". A találmány, amelyet több hasonló követett, biztosította a vízturbinák fokozott alkalmazását a villamos energiát termelő erőművekben. Azokban a nagy sikerekben, amelyek a Ganz ez időbeli villamos erőműtelepeinek építkezéséhez fűződnek (Innsbruck, Tivoli stb.), számottevő részük volt a tökéletesített turbinaszerkezeteknek. Az évtized közepén a turbinaosztály már európai viszonylatban is elsőrangú hírnévnek örvendett. Teljesítőképességét reprezentatív módon a budapesti millenáris kiállításon mutatta be. A kiállított turbinák 9 különböző kivitelben készültek, s teljesítményük 5 és 543 LE között volt. Nevezetes külföldi létesítménye volt a turbina osztálynak a Krainische Industrie-Gesellschaft asslingi acél- és vasgyára részére 1889/90-ben, a Szávánál berendezett, három egységből álló turbinatelep, amely részben a hengermű, részben pedig egyéb munkagépek nagyrészt közvetlen meghajtására szolgált. Három, egyenként 800—900 lóerős, parciális beömlésű turbina került itt beépítésre; függőleges tengelyük felül jól bevált Gulden-féle harangcsapággyal, alul pedig Rodinger-féle hidraulikusan tehermentesített csapággyal volt ellátva. Résztvett a Ganz 1890-ben az amerikai Cataract Construction Company által a Niagara vízierejének hasznosítására kiírt tervpályázaton, és számos más világcég előtt a második díjat nyerte el. A szóban forgó társaság a Niagarának a vízesés feletti részéből kiinduló alagutat épített, amely a vízesés alatt torkolt be ismét a folyóba. Az utóbbi helyre kellett egy 125 000 LE teljesítményű vízierőművet és energiaátviteli be428