Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

• IV. Útban a finánctőkés átalakulás felé 1890—1395 1890 után világszerte meggyorsult a monopolkapitalizmus kialakulásának folyamata, s ez messzemenően kihatott a magyar gazdasági élet helyzetére s további fejlődésére. Mindenekelőtt lényegesen megváltozott Magyarországnak Ausztriához, illetőleg a távolabbi Nyugathoz való gazdasági viszonya. Ausztria ti. — a nyugat-európai kapitalizmus aránytalanul erősebb fejlődésének következtében — a nyolcvanas évek végétől kezdve mindinkább elvesztette kontinentális gazdasági jelentőségét, s egyre alárendeltebb helyzetbe került a nyugati tőkével szemben. A külföldi, főleg a német finánctőke mindjobban behatolt az osztrák közgazdaságba, s ezzel csaknem párhuzamosan, előbb közvetve, majd közvetlenül — az osztrák nagybankok közbejötte nélkül — terjeszkedni kezdett Magyarországon is. Ausztriának a magyar gazdasági élet gyarmatias kihasználása tekintetében játszott hagyományos egyeduralmi szerepe tehát a kilencvenes években szemmelláthatóan gyengült ; ugyanekkor megerősödött a német finánctőkének a magyarországi hitelrendszerben, hitelügyben, vasútügyben és gyáriparban való érdekeltsége. A nyugat-európai finánctőke Magyarországra irányuló tőkebehozatalának legfontosabb következménye a külföldi érdekkörben álló nagybankok gyors megerősödése lett ; e nagybankokban a pénztőkének olyan mértékű koncentrációja következett be, ami uralkodó szerepet biztosított számukra a magyarországi hitelrendszerben. Az ilyen módon kialakuló hazai bank-monopóliumok a kilencvenes évektől kezdve egyre inkább döntő szerepet játszottak a magyar nagyipar fejlődésében. Idáig a külföldi tőke behatolása a magyar nagyiparba jobbára közvetlenül, vagy a magyar nagytőkével szövetségben történt, s az előző évtizedben az ipari nyersanyag-források, főleg az ipari alapanyagok (szén, vas, acél) nagymértékű lefoglalásához és a termelővállalatok monopolizálásához vezetett. Ez a folyamat továbbra is nagy erővel érvényesült, de mellette hatalmas szerepet nyert a külföldi tőkének a magyarországi nagyiparban az újonnan kialakult hazai bankmonopóliumok útján való terjeszkedése. Ez az irányzat iparvállalatok alapítása, illetőleg fennálló iparvállalatokban való részesedés formájában érvényesült s odavezetett, hogy a banktőkétől idáig független nagyipar tekintélyes része — benne a gépipar is — függő viszonyba került a modern finánctőkétől. A magyarországi nagybankoknak a nagyiparral való összefonódását a magyar államhatalom is igyekezett előmozdítani ipartámogató politikájával. Az 1890 : XIV. tc.-ben foglalt ún. második ipartámogató törvény igen komoly pénzügyi és adókedvezményeket biztosított azoknak a pénzintézeteknek, amelyek új iparágak meghonosítására vagy a már létező ipartelepeknek és gyáraknak tőkenyújtás révén való fejlesztésére vállalkoztak. Ez a törvény és a hozzá csatlakozó egyéb iparpártoló intézkedések — így a belföldi gyártmányoknak a külföldi versennyel szemben 418