Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

kozó áramú generátor mágneskerekével és a gerjesztővel. Ez a Mechwart-féle elrendezés, amelynél a nehéz mágneskerék egyúttal lendítőkerékként szolgált, új irányt adott a váltakozó áramú gépszerkesztésnek. A külföldi nagy villamosgyárak gépei később erre a mintára készültek. A bécsi kiállítás bezárása után ez a gépcsoport látta el a budapesti Keleti pályaudvar világítását. (33. kép.) Ebben az időben kapcsolódott be a munkába Bláthy s hamarosan jelentős eredményeket ért el. 1883-ban átalakította az egyenáramú gépek mágneseinek alakját : a pólusokat rövidebbre vette és nagyobb keresztmetszeteket alkalmazott. Ezáltal a gépek teljesítményét azonos súly mellett az addiginak többszörösére emelte. Fontos volt 1884. évi találmánya is, az egyenáramú dinamókhoz szerkesztett önműködő higanyos feszültségszabályozó. Ez volt Bláthy első szabadalma. Az 1884-i torinói kiállításon a Ganz-gyár öngerjesztő compoundált váltakozó áramú generátort állított ki, amely 500 izzólámpát táplált egyszerre. Az erősáramú elektrotechnika első díját az akkor már vüághírű Edison-cég kapta, a második díjat pedig a Ganz-gyár nyerte el. Ezen a kiállításon Bláthynak alkalma volt egy újfajta váltakozó áramú elosztórendszert megismerni, a francia Gaulard és az angol Gibbs 1883-ban szabadalmaztatott rendszerét, amely a kiállítás kivilágításánál alkalmazásra is került. A rendszer nyitott vasmaggal bíró, 1 : 1 áttételű indukciós tekercsekből állott, amelyek közül a primer oldalon annyi volt egymással sorbakapcsolva, ahányszorosa a generátorfeszültség a lámpafeszültségnek. A szekunder tekercsekhez külön csatlakoztak a lámpafogyasztó csoportok. Ezzel a „szekunder generátor "-nak nevezett készülékkel csakugyan el lehetett vezetni nagyobb távolságra a villamos áramot és el is lehetett osztani. Ámde az egyik elengedhetetlen követelmény, ti. változó lámpamennyiség esetén is fennálló állandó feszültség nem volt elérhető. Ebben a rendszerben ugyanis, mivel a mindenkori teljes terhelési áram átfolyt valamennyi primer tekercsen, a nyitott vasmag pedig nagy üresjárási áramot és nagy mágneses szóródást okozott, a fogyasztók a terheléssel erősen ingadozó feszültséget kaptak. Érdekes megemlíteni, hogy Gaulard Bláthynak arra a kérdésére, miért nem alkalmazott szekunder generátorainál zárt vasmagot, azt felelte, hogy az nem gazdaságos és káros megoldás lett volna. A Ganz-gyár elektrotechnikusai elhatározták a Gaulard—Gibbsféle rendszer alapvető hibáinak kiküszöbölését. 1884—85 telén már ki is dolgozták korszakalkotó új váltakozó áramú elosztórendszerüket. Az első szabadalmat 1885. január 2-án Zipernowsky és Déri jelentették be párhuzamos kapcsolású és 1 : 1-től eltérő, tetszőleges áttételű, váltakozó áramú ,,induktorok"-ra. Két hónappal később nyújtották be „Javítás indukciós készülékeken villamos áramok transzformálásának céljára" című szabadalmi bejelentésüket, amely a Zipernowsky—Déri—Bláthy triász nevét viseli, és magában foglalja a Bláthy által javasolt zárt vasmagú transzformátor kétféle alakját : a mag- és a köpenytranszformá408