Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

tort. Szabadalmi bejelentésükben használták először a „transzformátor" elnevezést. Ez a találmány és a rajta alapuló áramelosztórendszer alapjaiban átalakította az egéöz erősáramú villamosipart, és óriási fejlődés útját nyitotta meg. Amikor villamos energiát nagy távolságra kell átvinni és nagy területeken szétosztani, ma is ezt a rendszert alkalmazzuk az egész világon. Túlzás nélkül mondható, hogy műszaki és gazdasági jelentőség, szempontjából csak igen kevés találmány veheti fel a versenyt a Zipernowsky—Déri—Bláthy rendszerrel. Hz tette lehetővé a villamosvilágításés villamoserő-átvitel óriási elterjedését, igy tehát alapvető tényezője a& azóta kifejlődött hatalmas arányú iparosodásnak. A találmány nyomán a külföldi mérnökök egész sora igyekezett a Ganz-gyárba jutni, és ott a nagyfeszültségű váltakozó áramú elektrotechnika titkait elsajátítani. Az új rendszert az 1885-i budapesti országos kiállításon mutatták be először a gyakorlatban. A fővárosba sereglett külföldi szakértők nagy érdeklődéssel tanulmányozták az 1350 volt feszültségű, 70 periódusú váltakozó áramú generátorral táplált berendezést, amelyben 75 kis köpenytranszformátor osztotta el az energiát a kiállítás területét megvilágító több mint 1000 darab izzólámpának. Az elosztás úgy történt, hogy a rendszer a ki- és bekapcsolásoktól függetlenül egyenletes fényerősséget szolgáltatott, mivel a párhuzamos kapcsolás következtében a terhelés változása csak lényegtelen feszültségesést okozott. A világ, legelső szaktekintélyei, köztük Ferraris, Mengarini, John W. Lieb, fenntartás nélkül kijelentették, hogy ez a transzformátorrendszer az energiaátvitel problémáját végérvényesen megoldotta. Megállapításuk igazsága hamarosan fényes bizonyítást nyert. A találmány révén a Ganz-gyár nagyszámú hazai és külföldi rendelést kapott, és hamarosan a világ legelső villamossági gyárainak sorába emelkedett, miután az egyidejűleg: rendezett londoni és antwerpeni kiállítás alkalmával a távolabbi nyugat is megismerte a nagyszerű magyar találmányt. E korszakalkotó siker kibontakozásakor a Ganz-gyár elektromos osztálya már éppen olyan különálló gyártelep volt, mint a törzsgyár vagy a vagongyár. Mechwart ugyanis, hivatkozva azokra a sorozatos megbízásokra, amelyeket a villamos osztály 1881-ben a bécsi pályaudvar, a trieszti arzenál, a budapesti Nemzeti Színház és elevátor, a szlatinai és resicai bánya, a bécsújhelyi sörfőzőgyár, a Lloyd hajózási társulat és többgőzmalom részéről állandó világítási berendezések felszerelésére kapott, javaslatot tett az igazgatóságnak egy önálló gyárépület megvételére és berendezésére. A nagyszerű üzleti kilátások arra indították a vállalatot, hogy még ugyanebben az évben 29 000 forintért megvásárolja a budai Király-malomnak tűzvész által megrongált Fő utcai épületét, s felhatalmazza Mechwartot és Zipernowskyt a gyár berendezésére. 1882 tavaszán már minden készen volt : a helyreállított és megnagyobbított Fő utca 75. számú épület műhelyeiben május 1-én 40 munkás 1 gőzgépből, 1 nyolclóerős gőzmozdonyból, 1 kovácstűzhelyből, 1 tábori „kovácsdá"-ból, 10 esztergapadból, 1 egyengető esztergapadból, 2 gyalugépből, 409* •