Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

egy találmányát. 1878-ban a Közlekedésügyi Minisztérium szolgálatába lépett, s előbb a budapesti, majd a szegedi Folyammérnöki Hivatalban dolgozott. De hidrotechnikai foglalkozása idején sem hanyagolta el a villamosság műszaki kérdéseinek tanulmányozását. Budapesti tartózkodása alatt élénk figyelemmel kísérte a Kacsa utcai kísérteti műhely tevékenységét, sőt önként be is kapcsolódott abba. Zipernowsky hítmar felismerte tehetségét, s 1882. májusában meghivatta őt Mechwarttal a Ganz-gyárba. Déri elfogadta a meghívást és nagy lelkesedéssel látottá munkához. Egy évvel később, 1883. július 1-én, hasonló körülmények között lépett a gyár kötelékébe Bláthy. Hármuk közül ő volt a legfiatalabb, 1860-ban született Tatán, 1881-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a bécsi műegyetemen, és ugyanabban az évben lépett a budapesti Államvasúti Gépgyár szolgálatába. Az elektrotechnikával, amelyről saját bevallása szerint Bécsben „egy szót sem tanult", a véletlen hozta kapcsolatba. Már a Ganz-gyárban működött mint gőzgépszerkesztő, amikor rendkívüli megbízásként egy villamos kapcsoló összeállítási munkálatait kellett elvégeznie. Ez adott neki alkalmat az elektrotechnika kérdéseibe való bepillantásra, s egyben ösztönzést a Zipernowskyval és Dérivel való együttműködésre. Az ilyen módon kialakult munkaközösség a gyakorlati élet szükségletei szempontjából akkoriban elsőrangúan fontos elektrotechnikai kérdéseknek, a villamosenergia előállításának, átvitelének és elosztásának megoldását tűzte maga elé. Az eredmények, amelyekre támaszkodhattak, a következők voltak. 1882-ben az Edison Társaság üzembe helyezte az első két közcélú villamos erőművet Londonban és New Yorkban. Ugyanebben az évben a Miesbach és München közti 57 km hosszú vezetéken Deprez bebizonyította a villamosenergia nagy távolságokra való átvitelének lehetőségét. A külföldi szakértők túlnyomó többsége az egyenáramú rendszer fejlesztésében látta a jövőt, bár ennek üzemi és gazdasági hátrányai igen komolyak voltak. Baj volt, hogy a lámpák kis feszültsége nagy áramerősséget és nagy vezeték-keresztmetszetet kívánt. Ezt a nehézséget csak a feszültség növelésével lehetett legyőzni ; erre a célra létesítették egyrészt az Edison—Hopkinson-féle többvezetékes, másrészt pedig a Brushféle soroskapcsolású elosztórendszert. A Ganz-gyár három elektrikusa — a többségi szakvéleménytől eltérően — nem az egyenáramú rendszerben, hanem a tetszőleges nagyfeszültséget is üzembiztosan termelő, nagy egységekben is könnyen előállító váltakozó áramú generátorban látta az energiatermelés alapját. Ennek a felismerésnek eredményeként Zipernowsky és Déri már 1882-ben kifejlesztette az öngerjesztésű, váltakozó áramú generátortípust. Az 1883-i bécsi kiállításon mutatták be a 150 lóerős, akkoriban határteljesítményt jelentő „óriási", Mechwart—Zipernowsky-féle váltakozó áramú generátort, amely 54 volttal 1200 izzólámpát táplált közvetlenül. Egy álló elrendezésű compound gőzgép közvetlenül volt kapcsolva a válta407