Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Kezdeti nehézségekkel küszködve jelenik meg 1888-ban a gőzgépgyártás is, egy olyan iparág, amelynek meggyökereztetésére évtizedekkel ezelőtt már történtek kísérletek, de eredménytelenül. A gyártással való újabb próbálkozásra ezúttal a tengerentúli (ausztráliai) piac nagyfokú kereslete sarkallta Mechwartot. A vállalkozás most is nehezen indult. Megfelelő vezető szakmérnök híján a szerkesztési és építési problémák megoldása hosszan elhúzódott. Csak többrendbeli személyi kísérlet után sikerül egy Amerikából hazatért fiatal magyar mérnök, Bánó Iyászló személyében megtalálni az alkalmas műszaki vezetőt, s a munkát mozgásba hozni. A gyártás azonban egyelőre szerény keretek közt mozgott : 1888-ban kilenc, 1889-ben pedig mindössze hét gőzgép készült a gyárban. Mindezek szerint a Ganz-gépgyártásban a nyolcvanas évek folyamán erős átalakuló irányzat érvényesült : a hagyományos kisszerűség lassanként eltűnt, az új és régi gyártási ágak versenyre keltek egymással, hogy aztán a következő évtizedben egyesek (a turbina, az aprítógép és a papírgép) az önállósulásig emelkedjenek, mások pedig (a mechanikai és gőzgépgyártás stb.) nem tudván tömegcikké válni, vegyes vagy általános gépgyártássá tömörüljenek. * A kibontakozás jegyében folyt a Ganz harmadik ipari főtevékenysége : az idegen kézből átvett vagongyártás is. A közgazdasági fellendülés, amely az öntvény- és gépgyártást oly jelentékenyen előmozdította, ezen a téren is elsőrangú feltételeket biztosított a termelés számára. Hosszú időn át tengődő vasúttársaságaink kocsiparkja a forgalom gyors és erőteljes növekedésével hamarosan elégtelennek bizonyult, s egyszerre megindult a vagonmegrendelés. Különösen nagy igényekkel lépett fel az Államvasút : az évtized elején még csak tízes, később százas, végül ezres sorozatokban építtetett. De többé-kevésbé jelentékeny rendeléseket tettek a különböző magántársaságok is. A külföld ezzel szemben vajmi kevés munkát adott : Nyugat-Európa fejlett vagonipara ti. e korszakban nemcsak a saját szükségleteit tudta kielégíteni, hanem jórészt a balkáni országokét is. Eleinte ez a körülmény bizonyos mértékig hátráltatta a Ganz-vagongyártás felvirágzását, de az évtized második felében közömbössé vált, minthogy ekkoriban már egész teljesítőképességét lekötötte a hazai foglalkoztatás. A kialakuló kereslet hatása már az átvételt követő első esztendőkben megmutatkozott a Vagongyárban. 1880-ban új lemezműhellyel és önálló öntödével egészült ki a gyárberendezés, 1881-ben pedig a személykocsigyártás növelése kapcsán 4220 D ölnyi területen egész sora épült az új műhelyeknek, s egyidejűleg 800 újonnan alkalmazandó munkás számára készültek 100 000 forintot meghaladó értékű segédgépek és szerszámok. Mindezeknek az építkezéseknek és berendezkedéseknek eredményeképp 1883-ra jelentékenyen átalakult a Kőbányai úti gyártelep képe. Az összterület, amely 1867-ben 62 267,72 m

2-t foglalt el, 72 144,26 m

2-re tágult, a beépített terület pedig 17 367,57 m

2-ről 402