Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

komoly vállalatbővítő tevékenységtik bizonyítja. Még a válságidőszak előtt 1869 nyarán elhatározták, hogy a német, lengyel és észak-oroszországi keréküzletek nyereségesebbé tétele céljából Ratibor városában e három piachoz és a sziléziai szénvidékhez is közelfekvő ponton fiókvállalatot állítanak fel. Tervüket a viszonyok megváltozása ellenére is keresztülvitték : 42 479 Ft tőkebefektetéssel felépítették, berendezték és 1870. január 29-én megnyitották a ratibori gyár- és üzlettelepet. A márciusi közgyűlés természetesen csak helyeselni tudott ennek az intézkedésnek, amely évi 50 000 vámmázsa (= 25 000 q) áru előállításában és értékesítésében állandó, tetemes munkabér-, üzemanyag-, vám- és szállítási költségmegtakarítást biztosított a részvénytársaságnak. Helyeslés kísérte a vállalatvezetést a következő években is. B-ír a válság egészen 1871/72 fordulójáig elhúzódott, az üzem- és üzletmenetben komolyabb hanyatlási tünet nem mutatkozott. A kerékgyártás 1870ben és 1871-ben egyaránt felülmúlta az 1869-i fényes eredményt : az előbbi évben 36 466, az utóbbiban 37 547 db kerék készült, a gyártmányok összértéke pedig 2 275 778, illetve 2 587 963 Ft-ot tett ki. A válság csupán a tiszta nyereség és az osztalék csökkenésében mutatkozott : a szóban levő években 8%-ról 6,4, illetve 7%-ra esett az osztalék. Amint azonban a válság elmúlt, a termelés olyan méreteket öltött, aminő a század végéig sem ismétlődött többé. 1872-ben ugyanis az osztrák— magyar monarchiában is éreztetni kezdte hatását az a rendkívüli arányú tőkeáramlás, amelyet az 1871-i háborúban győztes németek a franciákra rótt ötmüliárd frankos hadikárpótlással mesterségesen előidéztek. A termelő munka nélkül szerzett roppant pénztömeg a német birodalomban féktelen „gründolási" lázat keltett, s e láz átragadt Ausztriára is. A lassú ütemben, komolyan megalapozott osztrák gazdasági életet egyszerre százszámra lepték el a gyökértelen spekulációs vállalatok, s a Monarchia piacai megteltek kétes értékű részvényekkel és kötvényekkel. Budapesten is gyorsan elfelejtődött a minapi válság: a pénzpiacon újból élénk forgalom indult, s a felcsigázott vállalkozó szellem megint erőteljes munkába kezdett. Oly nagy méreteket öltött az ipari termelés, hogy a Monarchia vezető gazdasági körei elérkezettnek látták az időt a gazdasági és műszaki eredményeknek világkiállításon való bemutatására. 1873. május 9-én nyílt meg a bécsi világkiállítás, s ugyanekkor érte el tetőfokát a spekulációs mámor. A nyerészkedési lehetőségektől megittasodott közvélemény fantasztikus sikereket remélt. Azt hitte, hogy a kiállításon nemcsak a már elkészített cikkeket lehet majd eladni, hanem az elkövetkezendő évek ipari termését is. Száz meg száz vállalat vitte el áruit a nagy bemutatóra. Jogos büszkeséggel képviseltette magát Bécsben a Ganz-gyár is. A gyártmányai mellett kifüggesztett statisztikákból megtudhatták az érdeklődők, hogy Közép-Európa vasúttársaságai 1872-ben nem kevesebb, mint 42 498 kéregöntésű vagonkereket és 4837 keresztezést vásároltak nála, s összes készítményeinek értéke meghaladta a 3 313 000 forintot. Ez a propaganda azonban inkább csak távoli idegen országoknak szólt. A Monarchia gazdasági körei nagyon jól 381 •