Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

ismerték a Ganzot és érdeklődésük a kiállítástól függetlenül is nőttön-nőtt iránta. Amíg 1870-ben a budapesti tőzsdén 350, 1871-ben 250 Ft körül jegyezték a Ganz-részvény árfolyamát, addig 1872—73 fordulóján egyszerre 500 forintra szöktették fel. Jó híre 1872 nyarán a bécsi tőzsdén is elterjedt, mert július 3-a óta a Wiener Cursblatt is nyilvántartotta. S hogy a vállalat rászolgált erre az érdeklődésre, azt az 1872. üzletévről két hónappal a kiállítás megnyitása előtt közzétett jelentés is megerősítette. Eszerint a tiszta nyereség 336 405 forintnyi összegével túlszárnyalta az összes korábbi eredményeket, s nem kevesebb, mint 12%-os (60 forintnyi) osztalék kifizetésére nyújtott módot. Nagyszerű bizonysága volt a vállalat életerejének a mecenzéfi Nehrer-féle vasolvasztó, valamint a Nehrer—

Müller—Keglevich-féle vasércbányák megvételében kifejezésre jutó jelentékeny üzembővítés is. De az általános bizakodás egy napon hirtelen megtört. Kitűnt, hogy a kiállítást tízezerszámra látogató külföldiek közt alig akad vevő : a kínálat aránytalanul nagyobb a keresletnél. A bécsi tőzsdén egyszerre lehangoltság vett erőt : az indokolatlanul magasra hajtott árfolyamok fékevesztetten zuhanni kezdtek, mire a fedezet nélküli hitelüzelmekben részes vállalatok sorban fizetésképtelenekké lettek, s csakhamar beállt a gazdasági élet teljes válsága. A pánik természetesen nem maradt elszigetelt jelenség : rohamosan elharapódzott Magyarországon, a német birodalomban s egész Közép-Európában. Budapesten megismétlődtek az 1869-i események. A nagyipar általában megrendült, de különösen nehéz helyzetbe került a vas- és gépgyártás. Ezúttal ti. a válság nem kímélte meg a vasútépítést sem. A tőketámogatás nélkül maradt magántársulatok s a kamattérítésben eladósodott állam egyaránt kénytelenek voltak abbahagyni az építést. 1873-ban és 1874-ben még folyt valamelyes munka, de 1875-ben már egyetlen kilométernyi vasút sem épült. A Ganz-gyár, mely az 1869-i válságot alig érezte meg, most nem tudta kivonni magát a kemény próbatétel alól. A hazai és külföldi kerékrendelések egyidejű, majdnem teljes szünetelése katasztrófával fenyegette a vállalatot. A gyártás ugyan majdnem a régi mértékben folytatódott — 1873-ban 40 710 kerék és 5128 keresztezés, 1874-ben 37 585 kerék, és 2759 keresztezés, 1875-ben 29 326 kerék és 4098 keresztezés készült —, az eladás azonban — úgy látszik — a teljes pangás állapotába került, legalábbis a vállalati nyereségekben évről-évre aránytalanul növekvő kiesések erre vallanak. Az első válságévben a tiszta nyereség az előző évinek kb. a kétharmadára, 200 124 forintra zsugorodott össze, sehhez képest az osztalékis 12%-ról 7%-ra (35 forintra) süllyedt. De a komoly hanyatlás csak ezután következett. 1874-ben eg\ szerre több, mint 93%-kal (12 136 forintra) apadt a tiszta nyereség, az osztalékfizetés pedig teljesen megszűnt. A következő évben különös nehézséget támasztott az 1869-i üzlet- és szabadalommegváltás még fennálló 510 000 forintos számlájának esedékessé vált kiegyenlítése. Tekintve, hogy a tiszta nyereség összege ekkor már mindössze 6033 forintot tett ki, a fizetést csak egy módon lehetett teljesíteni : alaptőke382