Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

tett 1834-ben, igen szegény szülők gyermekeként. Felnőve, a lakatos­mesterséget tanulta ki, s csupán rendkívüli tehetségének köszönhette, hogy megnyílt előtte a magasabbrendű technikai pályára vezető út. Segédi remeklőmunkája alapján ugyanis szülővárosa érdemesnek találta őt a továbbtaníttatásra. Elküldték az augsburgi politechnikumra, ahol küzdelmes diákévek után 1855-ben sikerült a mérnöki oklevelet meg­szereznie. Négy évig dolgozott Nürnbergben, mégpedig főleg a híd-, vagon- és malomépítés területén. Amikor 1859. november 28-án Buda­pestre érkezett, nem gondolta, hogy itt fog maradni. Csak éppen érinteni akarta a magyar fővárost, hogy dolga végeztével tovább utazzék Przemysl-be, ahol a Károly Lajos Vasúttársaságnál segédfelügyelői állás várt rá. De Eichleiter bemutatta Ganznak, ez pedig rábeszélte, mondjon le galíciai állásáról s vállaljon felügyelőséget nála. így is történt. 5 bizonyos, hogy sem Ganznak, sem Mechwartnak nem volt oka megbánni elhatározását. Hogy a budai gyár technikai színvonala 1867-ig oly magasra emelkedett, abban Mechwart képzettségének, szorgalmának, ügyességének is jelentékeny része volt. Ganz megbízásából ő hajtotta végre a gépi és egyéb berendezések korszerű átalakítását, ő fejlesztette ki a gépműhelyt neves gépgyárrá, s az utóbbiban ő gyökereztette meg a malomgép-, illetve turbinagyártás később oly nagyfontosságú üzemágát. Ganz nem mindennapi arányú üzlet- és üzemfejlesztő munkájának komoly anyagi eredményeket kellett hoznia. Sajnos, az egykorú üzleti könyvekből egy sem maradt fenn s így csak közvetett úton, későbbi adatokra támaszkodva lehet megközelítő pontosságú számítást végezni a vállalat jövedelmére nézve. Ilyen támpontokul szolgálnak a gyár fen­tebb ismertetett öntvénykimutatásai, kerék- és keresztezés-statisztikái, illetőleg a hatvanas évek vaspiacának ártáblázatai. Ezek segítségével bármelyik esztendőre vonatkozólag kiszámítható az előállított öntvé­nyek hozzávetőleges értéke. Legbeszédesebb mindenesetre a komoly fellendülést bevezető 1857. és a Ganz tevékenységét lezáró 1867. év számadatainak összehasonlítása. Az előbbi esztendőben összesen 34 277 vámmázsa (=17 138,5 q) öntvény került ki a budai üzemből, s ennek majd a felét, kb. 15 200 vámmázsát (=7600 q) kerekek tették; az utóbbi évben viszont az öntvények összmennyisége 147 370 vámmázsa (== 73 685 q) a kéregöntvényeké kb. 81 000 vámmázsa (= 40 500 q) volt. Tekintve, hogy a közönséges öntvények ára az egész korszakban 6 Ft körül mozgott, a kéregöntvényeké viszont 15 Ft körül járt, a szóban levő gyártmányok 1857-ben mintegy 340 000, 1867-ben pedig mintegy 1 600 000 Ft értéket képviseltek. Az utóbbi esztendőben már a gépgyár­tási üzletág is jól jövedelmezett, közel járt a 200 000 Ft-hoz. Vagyis a vállalat összjövedelme a korszak végén már megközelítette az évi 2 000 000 forintot. A tiszta jövedelem ennek az összegnek kb. a negyed­részét tette : 400 000—500 000 forint körül mozgott. Hogy az üzem- és üzletvitelre eső majd másfél milliónyi összeg milyen és mekkora tételek­ből tevődött össze, nem lehet megállapítani. Csupán egy vonatkozásban 374

Next

/
Thumbnails
Contents