Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

lebet pontos áttekintést nyerni, a munkabérek síkján. A szóbanlévő tíz év bérösszegeit a következő táblázat szemlélteti : 1857-ben kifizetett összes munkabér 48 968 Ft 75 kr 1858-ban 1859-ben 1860-ban 1861-ben 1862-ben 1863-ban 1864-ben 1865-ben 1866-ban 1867-ben 57 704 „ 14 69 936 „ 93 845 „ 27 118 132 „ 49 126 209 „ 31 109 414 „ 12 127 142 „ 96 160 070 „ 86 151 263 „ 21 181 957 „ 58 Ezek az üzleteredmények természetesen jelentékenyen hozzájárultak a Ganz-vállalat vagyonának megnövekedéséhez. Az a hivatalos kataszter, melyet Buda város elöljárósága az országos gyári kiváltságért való folyamodás alkalmából a vállalati vagyonról 1852-ben készített, mindössze 45 091 forintnyi értéket mutat ki ; ebből az ingatlanokra 18000, nyersvasra 7172, raktáron levő öntvényekre 2085, tüzelőanyagokra 1756, gépekre 9350, öntőszerszámokra 1850, lakatos-, kovács-, asztalosszerszámokra 1158, öntési formaszekrényekre 2310, kocsikra, lovakra 1410 forint esett. 15 év múlva viszont — bár hasonló pontos becslések idevonatkozóan nem maradtak fenn — már 2 000 000 forint körül mozoghatott az összvagyon, hiszen az 1869-i adás-vételi szerződés tanúsága szerint a vállalat egymagában 1 825 000 forint értéket képviselt. A vállalattól független vagyonrészeket (a pesti bérházat, a Kerepesi úti telkeket és földeket, az értékpapírállományt stb) pedig legalább 300 000 forintra kell becsülni. Ganz pénzügyi helyzetének változására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy amíg működésének első évtizedében gyakran volt kénytelen pestbudai polgárok magánhiteleit igénybe venni, addig a hatvanas években már maga is hitelnyújtóként szerepelhetett. Az egyszerű vasöntőlegénynek tehát alig harmadfél évtized alatt sikerült a magyar főváros legmódosabb polgárai közé emelkednie. Elérte a célt, amit Svájcból való elindulásakor maga elé tűzött : európai hírű nagyiparos lett, s ugyanakkor hozzátartozóit is kiemelte a szegénység életsorából. Fiatal éveinek küzdelmeit, megpróbáltatásait dunaparti palotájában sem felejtette el : minden alkalmat megragadott, hogy a nyomorgókkal jótékonyságot gyakorolhasson. Adományt juttatott a város inségenyhítő akciójára, tisztviselői nyugdíjalapjára, kórházára és árvaházára, saját üzemén belül pedig a beteg, illetve elaggott, vagy munkaképtelenné vált munkások számára önként kórházat, illetve nyugdíjpénztárt létesített. E nagyszerű anyagi fellendülést számottevő erkölcsi sikerek is kísérték. Buda városa, amelyet Ganz akkor is készséggel kiszolgált, amikor már nem volt ráutalva jelentéktelen megrendeléseire, megbecsülte benne a közösség jóhírét gyarapító nagyiparost és a jótékonykodó polgárt: 1861-ben képviselőtestületi taggá, 1863-ban díszpolgárrá 375