Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

bénító volt az abszolutizmus első tíz éve. 1860-ig az osztrák polgári tőkések mindenféle fajtája állandó lassú előnyomulásban volt Magyarországon a gazdasági élet minden vonalán. Úgy látszott, hogy a magyar polgárság kirekesztésével osztrák egyeduralmi helyzet fog kialakulni mind a közlekedés (vasútépítés), mind a nagyipar, mind a hitelügy területén. Különösen veszélyesnek látszott az elözönlés az éppen csak kisarjadzott magyar vasöntő- és gépiparra nézve. A tőkeszegény egyszerű műhelyek nem sok reménnyel nézhettek a jövő elébe. Minden azon látszott megfordulni, hogy rendelkezik-e az egyes vállalkozó megfelelő leleményességgel, alkalmas piaci tájékozódó képességgel, hitelszerző ügyességgel. Könnyebb helyzet csak a próbára tevő első évtized elmúltával, 1860 után alakult ki. A Habsburg-birodalmat akkoriban ért politikai megrázkódtatások az osztrák tőke térfoglalását is megállították. Ezzel lassanként ismét megnyílt az út a magyar polgárság gazdasági cselekvőerejének érvényesülése, különösen a magyar nagyipar elakadt továbbfejlődése előtt. Az új gyarmati függőség gazdasági adottságai Ganz üzemét éppoly kellemetlenül érintették, mint a hasonló korú, hasonló rendeltetésű többi pest—budai iparvállalatot. Tartani lehetett attól, hogy a forradalom előtti szűkös piac kereteiben megmaradva, nem fogják elbírni az abszolutizmus által újonnan bevezetett s évről évre növekvő egyenes és közvetett adók súlyos terhét, válságba kerülnek és elsorvadnak. Csakugyan nem egy szépen induló üzemnek ez lett a sorsa, így többek között a jeles hengermalmi öntödének is. Ez az 1847 óta önálló részvénytársaságként működő gyár a szabadságharc kitörésekor az állam kezébe került s Országos Fegyvergyárrá szerveződött át, hogy aztán a magyar köztársasággal együtt bukjék el. Az abszolutizmus alatt magánvállalkozók (Kilényi József és mások) megpróbálták talpra állítani, de sikertelenül : 1851-ben — amikor Ganznak 60 embere volt —• alig 30—40 munkással dolgozott, két évvel később már csak 20-szal ; aztán évekig ezen a színvonalon tengődött, míg végül a malom javítóműhelyévé fejlődött vissza. Ganz valószínűleg élénk figyelemmel kísérte az általa megszervezett első fővárosi öntöde hanyatlását, s bizonyára levonta a belőle adódó következtetéseket. Erre vallanak azok a nagy erőfeszítések, amelyeket a változott viszonyokhoz igazodva, üzemi és üzleti tevékenységének szélesebb s biztosabb alapokra helyezése végett 1851től, illetve 1853-tól kezdve kifejtett. Stabilizáló munkáját egy igen nehéz feladattal kezdte : kísérletet tett üzeme nyersanyagellátásának függetlenítésére. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján minden bizonnyal meggyőződhetett arról, hogy a kezdetleges magyar közlekedési és piaci viszonyok között egy a vasvidékektŐl távoleső öntöde mennyire ki van szolgáltatva a legközelebbi kohóvállalatok kénye-kedvének. Valószínűleg a dernői vasgyárral folytatott pörösködés érlelte meg Ganzban egy bánya, illetve olvasztómű 362