Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

10 000, az összmunkabér pedig kb. 30 000 Ft költséget jelentett. Ha ehhez a 80 000 forintnyi összeghez hozzászámítjuk az üzletvitel egyéb költségeit, mintegy 5000 forintot s a visszanyert forgótőkét, hozzávetőlegesen 10 000 forintot, akkor az évi tiszta nyereség 5000 forintnál többre alig becsülhető. E számítás valószínűségét alátámasztja Ganz vagyongyarapító tevékenységének mértéke ; az a tény, hogy 1847-ben, ill. 1849ben a gyártelep szomszédságában szerzett egy-egy újabb ingatlanába nem többet, csak 1500, ill. 1400 forintot fektetett be, mintegy jelzi biztosan nélkülözhető évi profitjának megközelítő nagyságát. 1849 őszén, magyarországi tartózkodásának nyolcadik, önállóságának ötödik évében, Ganz már tekintélyes, módos polgár volt. Úgy látszik, maga is érezte helyzetének szilárdságát s jövőjének komoly ígéreteit, mert a nyugalmas idők helyreálltával, októberben elérkezettnek látta az időt a családalapításra. Egy szerény társadalmi és gazdasági helyzetű pesti polgárcsalád leányát, Heiss Jozefinet vette nőül, akiben szorgalmas, hozzá mindenben méltó élettársra talált. A 35 éves tettrekész férfi most megerősödött becsvággyal, meghatványozódott akarással folytatta pályájának építését. Forradalmi ágyúöntő tevékenységéből komolyabb baja nem származott : a hadi törvényszék hat heti elzárásra ítélte ugyan, de büntetését nem kellett kitöltenie. Jól végződött rá nézve az a pörös eljárás is, amit a dernői hámor tulajdonosa, Andrássy gróf — azon a címen, hogy a Kossuth-bankjegyekben teljesített fizetés érvénytelen — 4000 forintnyi összeg újra megtérítéséért indított ellene. E negatívumok mellett jelentős pozitív eredményként könyvelhette el még a két első üzletévben felvett kétezer forintos kölcsönének teljes rendezését. Ámde a függő ügyek rendbehozatala, s a vállalat békeüzemének és üzletviszonyainak helyreállítása az 1850. esztendő egészét kitöltötte. Új tájékozódásra, új tervek megvalósítására, fejlesztő munkára csak ezután kerülhetett sor. Mindenekelőtt fel kellett mérni a szabadságharc bukásával előállt politikai-gazdasági helyzet lehetőségeit. Ez a helyzet nem sok jóval kecsegtetett. Bár az 1848-ban kivívott polgári jogrendet a fegyverek győzelme nem semmisíthette meg (sőt az abszolutizmus az iparszabadság kimondásával jónak látta azt még teljesebbé tenni), a nagyipari fejlődés mégis jóval nehezebbé vált, mint volt a forradalom előtt a feudális politikai-társadalmi rendszerben. A negyvenes évek nemzeti mozgalmában több-kevesebb sikerrel visszaszorított gyarmati politika ugyanis most, a magyar állam önállóságának megszüntetésével újra korlátlanul érvényesülhetett : megkísérelhette leplezetlenül elfojtani a magyar polgárság nemzeti jellegű ipari vállalkozásait s illuzórikussá tenni új kezdeményezéseit. Amíg a nyugati tőkés fejlődés által nyújtott technikai lehetőségeknek az örökös tartományok könnyűszerrel birtokába jutottak, Magyarország mesterségesen el volt zárva azoktól. A gyors ütemben gépesített osztrák nagyipar megnövekedett erővel és lendülettel fogott hozzá a magyarországi piac mennél teljesebb birtokba vételéhez. Különösen 361