Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458
golja szüleinek, hogy üzeme nagyszerűen megy, már 22 emberrel dolgozik, mégis alig győzik a munkát ; különösen nagy szüksége volna egy bizalmi emberre, aki az adminisztrációban támogatná ; evégből Henrik nevű öccsének Budára jövetelét kéri. A fellendülésnek egy másik bizonysága az öntőtelepnek május elején történt kiterjesztése : egy második, Kórház utcai ingatlan megvétele s a kúpolókemence-üzem berendezése. Júniusban megérkezik a meghívott testvér, és munkába áll. Ganzot bizonyára örömmel tölti el a tudat, hogy mégis csak megvalósulóban van, amit pályája elején maga elé tűzött : szegény családjának felemelése. Konrád öccse, az öntőlegény már két esztendeje mellette dolgozik, mostantól fogva pedig Henriknek, az írnoknak is kenyeret ad. Ősszel már ez a Magyarországra szakadt harmadik Ganz-fiú tájékoztatja a szülőket a budai üzem menetéről. Iyelkendezve írja, hogy a „nagyszerű" öntödében hetenként háromszor öntenek, állandóan 26—30 munkást foglalkoztatnak, s csak munkabérekre heti 300 forintot fizetnek ki. Elmondja, hogy Ábrahám rengeteget dolgozik, tervez, számol, ami nem csoda, mert néhanapján másfélezer forintos számlájuk is van. Ezek szerint tehát Ganz aránylag rövid idő alatt szilárd alapokra helyezte vállalatának üzletviszonyait. Pedig az adott helyzetben ez nem volt könnyű dolog. Jelentéktelen alapktőkéjének javarészét felemésztette az első ingatlanvásárlás és a megindulást kísérő negyedéves válság, úgyhogy amikor a fellendülés ideje elkövetkezett, már kölcsöntőkére szorult. Ám a fennálló hitelintézetek (a Kereskedelmi Bank és a Hazai Takarékpénztár) ipari hitelt nem nyújtottak, úgyhogy kölcsönt csak magánuzsorásoktól lehetett szerezni, magas kamatláb mellett. Az ilyen drága és veszélyes hitel középszerű üzleti tehetségek kezében nem könnyen gyümölcsözött — a kor legtöbb magánvállalkozója ezen a próbatételen jutott tönkre —, de Ganz ügyletei sikerültek, mert nem riadt vissza a kockázatoktól. Üzleti bátorságának különös példáját adta a második ingatlanvásárlás alkalmával, amikor alig 3000 forintnyi készpénzzel bele mert menni a 7000 forintra tartott és 600 forinttal megterhelt telek és ház megvételébe. S nem vesztett rajta. Anélkül, hogy uzsorahitellel túlterhelte volna magát — mindössze 2000 forintot vett fel — rövid idő alatt rendezni tudta fennmaradt adósságát, sőt kölcsönét is. S e sikert, csakúgy mint a többit, kizárólag saját céltudatos, körültekintő, ügyes vállalatvezetésének köszönhette. Üzemét apró-cseprő magánmegrendelésekkel is olyan mértékben tudta foglalkoztatni, s üzletét olyan határozott számvetésekre alapította, hogy bizonyos fokú nyereséggel állandóan számolhatott, így lett Ganz a tőkés ipari vállalkozás hajnalán, amikor Magyarországon még csak termény- és pénzkereskedelemmel lehetett vagyont szerezni, az ipari tőkegyűjtés egyik legelső s mindenesetre legjellegzetesebb úttörője. 1845 végén Ganz a jól végzett munka tudatával zárhatta le az első üzletévet. Kemény esztendő volt, de eredményes. Az ezután következő négy-öt év sem az üzletkötési lehetőségekben, sem a gyártási feltételekben nem hozott lényeges átalakulást. A Ganz-műhely megmaradt annak, 359 •