Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

• és fejlődő gyárüzemek igen kedvező piacviszonyokat teremtettek az öntvényáruk számára ; Budán viszont a jóval lassúbb városfejlődés és a kisebb arányú iparosodás folytán gyenge kereslettel lehetett számolni. Nagyobb rendelések legfeljebb az Óbudai Hajógyártól voltak várhatók. Ganz azonban az úttörő vállalkozók bizakodásával eltelve, nem rettent vissza a nehézségektől. Néhány hónapi tájékozódás után, 1844 végén nem messze a vízivárosi barátok templomától, csaknem az Országút mentén 4500 forinton vásárolt egy kis telket és házat, s hozzálátott üzemének megszervezéséhez. Hogy pontosan hová esett az a kis telek, amelynek tulajdonába 1845. január 22-én vezették be az alig 30 éves Ganz Ábrahámot, ma már nem állapítható meg. Valószínűleg a közepe táján volt annak a háztömbnek, melyet a Királyhegy utca, Fő utca, Kórház utca és a Horvátok utcája határolt, s mely a helyőrségi kórházat magába zárta. Amilyen szűk és szegényes volt a kiválasztott hely, éppoly egyszerű lehetett az üzemberendezés : nem sokkal különb a budai kézműves műhelyeknél. Egy tégelykemence, két fadaru és néhány nélkülözhetetlen szerszám alkotta a felszerelést s 7 legény — bizonyára nem is csupa szakmunkások — a személyzetet. Ezzel a készültséggel indáit meg a munka 1845 áprilisában, miután az öntési engedélyt Buda város tanácsa 1845. január 24-én, a segédipari (asztalos, lakatos stb.) pótengedélyt február 5-én megadta A kezdet nem volt könnyű. Bármily reálisak voltak is Ganz üzlet- és üzemtervei, a kivitelezésben itt is, ott is nehézségek támadtak. Egyrészt elmaradtak a számbavett megrendelések, másrészt bizonytalanná vált az üzemanyag beszerzése. Ezek a bajok a hengermalmi igazgatóság ellenséges magatartásából eredtek. Ganz Pestről való eltávozása ugyanis nem oszlatta el a részvénytársaságnak üzleti versenye iránt táplált aggodalmát. Ezért a főrészvényesek, akik többé-kevésbé érdekeltek voltak, az öntvény-megrendeléseknél számba jöhető különféle vállalkozásokban is, mindent elkövettek Ganz bojkottálására. Sikerült is elérniök, hogy a Hajógyár — amelynek támogatására pedig Ganz előzetes ígéret alapján bizton számított — sem munkamegbízásokkal, sem kőszénnel nem támogatta a meginduló kis öntödét. Ugyanígy elzárkózott előle a Híd- és Vasútépítő Társaság is. Ebben a válságos időpontban szövődik be Ganz életébe egy érdekes epizód : a magyar történelem két halhatatlanjának, Kossuthnak és Széchenyinek az ő problémáját illető levélváltása. 1845 februárjában, amikor a vállalkozás meglehetősen kilátástalannak látszott, Ganz a Gyáralapító Társaság és a Védegylet vezéréhez, Kossuth Lajoshoz fordult segítségért. Személyesen panaszolta el üldöztetését, s főleg Széchenyit emlegette úgy mint aki őt a hengermalmi öntödébe való visszatérésre akarja kényszeríteni. Kossuth magáévá tette Ganz ügyét, s levélben kért Széchenyitől felvilágosítást. Széchenyi, akinek Kossuthhoz való viszonya ekkor már erősen megromlott, elzárkózott az érdemleges magyarázat elől. De a közbenjárás mégsem lehetett teljesen eredménytelen. A tavasz folyamán ugyanis az alig megnyílt kis öntöde hirtelen erőteljes fejlődésnek indult. Egy májusi levelében Ganz örömmel újsá358