Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

rátermettségén múlt, sikerül-e az úttörő vállalkozás. Sikerült ! Mégpedig olyan, mértékben, ahogy a részvénytársaság maga sem remélte. A fiatal öntőmester tanácsai szerint berendezkedő és dolgozó öntöde rövid idő alatt túlnőtt a házi műhely keretein, Pest város egyik jelentékeny üzeme lett, melyet valósággal elhalmoztak megrendelésekkel. Amikor 1842 augusztus—szeptember hónapban alig félesztendei fennállás után gyártmányai (kerekek, géprészek, architektúrái ékítmények, erkélyrostélyok, oszlopok stb.) az első magyar iparműkiállításon közszemlére kerültek, egyszeriben országos hírnévre emelkedett. Kossuth Lajos kiállítási beszámolójában párját ritkítónak, Pest egyik főbb díszének mondja az öntödét, s külön kiemeli öntvényeinek különös összetételét és tisztaságát, mint a korszerű technikai eljárás elsőrangú eredményeit. S mindez Ganz legszemélyesebb érdeme volt, különleges tudásának, évtizedes nyugateurópai tapasztalatainak kiváló bizonysága. A részvénytársaságnak ez annál inkább feltűnhetett, mert ugyanakkor a malom üzletviszonyai oly rosszul álltak, hogy szinte bukástól kellett tartani. Az igazgatóság el is követett mindent, hogy Ganzot — aki 1843-ban egy öntés alkalmával félszemét is elvesztette a vállalat szolgálatában — a legmesszebbmenőleg lekötelezze. Evégből olyan megállapodást kötött vele, mely az öntöde hasznának bizonyos százalékát Ganznak biztosította. A fiatal művezető szépen kereshetett. Egy 1843 októberében kelt levelében megemlíti, hogy idáig több mint 2500 forintot takarított meg s helyezett el a pesti takarékban, illetve különböző magánkölcsönökben. De ugyanez a levél egyebet is elárul : Ganznak azt az elhatározott szándékát, hogy adandó alkalommal Pesten vagy más magyar városban önállósítja magát. „Nem akarok többé munkásként kóborolni a világban", írta egyik öccsének. Amire oly régóta vágyott, s amit svájci, francia, osztrák és olasz földön hiába keresett, a magyar fővárosban megtalálta. Rövid kétévi itt tartózkodás után biztosítva látta tehetsége, alkotásvágya, energiája kibontakozásának minden feltételét. S a szándék valóraváltásának ideje hamarosan el is érkezett. 1844 őszén Ganz hirtelenül kilépett a Hengermalom szolgálatából. Egykorú vallomásában távozása okául az üzemi jövedelmek pontatlan könyvelését s az ebből eredő komoly károsodását jelöli meg. Nagyon valószínű azonban, hogy a magyar gazdasági nacionalizmus lelkes hangulatában s a szükséges tapasztalatok és eszközök birtokában egyébként is elérkezettnek látta az időt a döntő lépés megtételére. (27. kép) Vállalatalapítása minden tekintetben, a telepítésben éppúgy, mint az üzlet- és üzemszervezésben gondos tervszerűségről tanúskodik. A Budán való településsel a hengermalmi öntöde érdekeit kívánta tiszteletben tartani, mert tisztában volt azzal, hogy a teljes önállósulás küszöbén álló tőkeerős üzemmel semmiképpen sem kelhet versenyre. Kilépése már magában véve is érzékenyen érintette a vállalatot, hiszen hozzá hasonló, képzett öntőmestert még Bécsben sem volt könnyű találni. El kellett tehát hagynia Pestet, bármily csábítók voltak is részére az itteni adottságok. Pesten ti. ebben az időben a nagyarányú építkezések 357