Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

lásra azonban nem sok reményt nyújthatott. Ganz nem késlekedett, hogy a helyzetből adódó következtetéseket levonja. Ismét elhagyta Svájcot, s elindult a nagyvilágba, megkeresni boldogulásának helyét. Előbb úgy vélte, hogy Nyugaton fogja ezt megtalálni. 1836 nyarán tehát visszatért Franciaországba. Útja Thann, Colmar, Schlettstadt, Strassburg, Luneville, Nancy, Chalons városokon keresztül Párizsba vezetett, az angol technikai kultúra leghíresebb kontinentális telephelyére. Nyolc hónapig egy jónevű öntödében dolgozott : tovább képezte magát, franciául tanult és az iránt puhatolódzott, hol alapozhatná meg egzisztenciáját. Úgy látszik, a Saône vidékét tartotta célja elérésére legalkalmasabbnak, mert 1837 tavaszán a Haute—

Saône département-beli Gray városkában telepedett meg. De rövidesen belátta, hogy itt nincs mit keresnie. Szüleihez intézett egyik levelében elmondja, hogy bár Franciaországban igazán magas színvonalú a technika, a gyárakban példaszerű munka folyik, mégis számára legrosszabbak a kilátások ; olyan helyet, ahol sok munkalehetősége volna egy öntödének, hiába keres ; Angliába vagy Spanyolországba pénztelensége miatt nem juthat el, ezért előbb-utóbb ismét otthon vagy Németországban próbál szerencsét. Sorsa német földre vezérelte, mégpedig a legkeletibb peremvidékre, Ausztriába. Talán a franciaországi tapasztalatok megsejtették Ganzzal, hogy a műszakilag kevésbé»fejlett Keleten könnyebb lesz érvényesülnie. A vasöntödéjéről híres Münchent, Berlint, Gleiwitzot, Malapanet elkerülve, a technikai szempontból nem éppen jelentős Bécset választotta új tájékozódó állomásául. S az osztrák viszonyok — úgy látszik — megerősítették sejtéseit, mert szokatlanul hosszú ideig (1837 szeptemberétől 1839 májusáig) megszakítatlanul dolgozott Bécsben, előbb a Glanz-, utóbb a Bollinger-féle öntödében. Mielőtt azonban működésének igazi területét, Magyarországot felfedezte volna, még egy kísérleti utazást tett : 1839 nyarán és őszén meglátogatta a szempontjából számbajöhető legfontosabb itáliai városokat, Milánót, Bergamót és Rómát. Bár az olasz adottságok nem lehettek rosszak —- hisz Rómában egy művezetői állással is megkínálták —•, Ganz mégis visszatért Bécsbe. Most már határozottan érezte, hogy az osztrák birodalomban fog véglegesen megtelepedni. Családjának hazahívó leveleire ismételten tagadó választ adott : 1840 novemberében megírta, hogy otthon nincs mit keresnie, terveit itt fogja megvalósítani, de ki kell várnia az alkalmas idő és helyzet elérkezését. Levelét ezekkel a szavakkal zárta : „A türelem, bátorság és kitartás az ember szerencséjének leghatalmasabb emelői!" Nézetének helyessége csakhamar igazolást nyert. Néhány hónap múlva a bécsi Zischki-féle gépgyárban—ahol ez időben dolgozott—híre járt, hogy a magyar fővárosban, Pesten egy most meginduló új rendszerű gőzmalom gépi berendezéseinek felszereléséhez, kezeléséhez, ill. karbantartásához rendkívül kedvező feltételekkel szakmunkásokat keresnek. A hír valónak bizonyult, s Ganz odahagyva munkahelyét, 1841 augusztusában elindult Pest—Buda felé. Aligha sejtette, hogy ebben az ismeretlen dunaparti városban fogja szerencséjét és világhírét megalapozni. 23* 355 • •••••:•.., •.•••.••••.••.:•••:. ..,.'.-• ':."-•-.'" -:-"• •• •*•;••:': ';..•-;.. •W.ííí,.'_',.