Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Hengermalom műszaki berendezésének szerelését végezték, majd mint karbantartók és javítók a malom gépműhelyében és öntődéjében kaptak alkalmazást. Ganz Ábrahám mögött akkor 27 életév és tapasztalatokban gazdag, tízéves ipari múlt állt. 1814. november 6-án a svájci Alpesek aljában, a zürichi kantonbeli kicsiny Unter-Embrach faluban látta meg a napvilágot. Apja, János Ulrich kálvinista iskolamester volt, egyszerű és józan ember, aki fiait hajlamaiknak megfelelő pályákra szánta. Kit papnak vagy tanítónak, kit kézművesnek vagy éppen parasztnak. Fontosnak azt tartotta, hogy tisztességgel megéljenek, mint őseik, akik között a XV. századig visszamenőleg szintén vegyest szerepeltek az értelmiségi és munkáselemek. Az apa kétszer nősült. Ábrahám a Remi Katalinnal kötött első házasságából harmadik gyermekként, de az első fiúként született. Tíz éves volt, amikor anyját elvesztette és tizenhét, amikor pályát kellett választania. Ekkor a szülői házban már tíz gyermek szorongott, Ábrahám tehát kötelességének érezhette az önállósulást. Mivel az otthoni szűk gazdaság mindnyájuknak nem szolgálhatott létalapul, s mivel érdeklődése különben is technikai foglalkozás felé vonzotta, Zürichbe ment s a nagyhírű Escher—Wyss-féle gépgyár öntödéjébe inasnak szegődött. Nem véletlen, hogy az öntő mesterséget választotta szakmájául. Későbbi leveleiből tudjuk, hogy határozott életcéljai voltak : mindenáron ki akart emelkedni s hozzátartozóit is ki akarta ragadni a szegénységből : az alkotás, a feltörekvés nagy vágya sarkallta. A nyílteszű fiú szülőföldjének szűk határai közt is biztos szemmel látta meg, hogy terveit leginkább a vasöntő pályán valósíthatja meg. Ő is — miként egy másik világhírűvé vált kor- és honfitársa, J. Sulzer — észrevette, hogy a technika általános fejlődése a legrövidebb időn belül nagyszerű távlatokat fog a vasöntészet számára nyitni. Tudta, hogy a fa mint gépépítőanyag már elvesztette jelentőségét, s helyét fokozatosan az öntöttvas fogja elfoglalni, hogy most kezdődik Európában az öntöttvas kora. Megerősítette őt e hitében az a titokzatosság, mellyel az Angliából átplántált modern vasöntészeti technológiát a kisszámú svájci üzem körülvette. Bizonyára a helyzetnek ez a sajátossága késztette a fiatal Ganzot arra, hogy 15 hónapi tanulás után, amikor mestersége lényegét már elsajátította, kilépjen a zürichi gyárból, s ismereteinek gyarapítása, tökéletesítése végett vándorútra keljen. Előbb egy schaffhauseni üzemben dolgozott, majd 5 hónap múltán Franciaországba, az elzászi vasvidékre utazott. Elzász egyik legjelentősebb telepe volt a fiatal kontinentális vasöntészetnek, valóságos iskolája a közép-európai vas- és gépműveseknek. Jellemző, hogy nem sokkal Ganz előtt Sulzer is itt praktizált a hírneves Schlumberger-gyárban, amely már ekkoriban mintegy 1500 munkást foglalkoztatott. Ganz — úgy látszik —rövid idő alatt sokat tanult, mert alig telt el fél esztendő, elérkezettnek látta az időt, hogy hazatérjen s otthon értékesítse műszaki tapasztalatait. Az usteri kis vasöntödében sikerült egy vezető segédi állást elnyernie, ami szerény, de tisztességes megélhetését valószínűleg biztosította, a gyors önállósu354