Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

Polgári jellegű nagyüzemet létesíteni a negyvenes években is rendkívül kockázatos feladat, hiszen a magántőke még mindig esak a kereskedelem iránt van bizalommal, s a meglevő hitelintézetek is jobbára csak kereskedelmi és agrárérdekeket támogatnak. S ha a hazai tőke húzódozik az ipari vállalkozástól, nem lehet szó számbavehető külföldi tőke behozataláról sem. A munka oldalán ugyanez a helyzet. Tanult szakmunkásokban, technikusokban minden iparág szűkölködik. így minden nagyobb vállalkozáshoz valóságos társadalmi összefogás kell : a tőkét csak széleskörű részvénykibocsátással lehet előteremteni, a munkát külföldi mérnökök, művezetők, szakmunkások behozatalával. A Hajógyár, a Hengermalom, a Lánchíd létrehozatala jellemző példái ennek a helyzetnek. Magános vállalkozók ritkán akadnak s még ritkábban olyanok, akik tartós sikereket tudnak felmutatni : életképes, biztos jövőjű iparüzemet képesek létrehozni. A negyvenes évek merész magánvállalkozóinak legtöbbje aligalig tudott túljutni a kisipari műhely-méretű kereteken, s ha üzeme megerősödött, megnövekedett is valamelyest, akkor is ritkán bizonyult hosszabb életre képesnek. Néhány évi kísérletezés, vergődés után a legtöbb ez időbeli vállalkozás megbukott, elenyészett. Egyetlenegy olyan vállalkozása volt csupán e kornak, amely túlélte a gyarmati feudális viszonyok 1848 előtti és utáni nehéz körülményeit, s átnőtt az 1867 Után kibontakozó kapitalizmusba, sot mindmáig működik, virágzik. Ez a történelmi jelentőségű üzem az 1845-ben alapított Ganz-gyár. Létrejötte, kialakulása, megerősödése, nagyüzemmé fejlődése valóban párját ritkító gazdaságtörténeti folyamat, amely méltó a tudományos megismerésre úgy is, mint a vele párhuzamosan világvárossá növekvő Budapest történetének egyik tényezője. Ennek a tüneményes fejlődésnek első felét, 1845-től— 1895-ig terjedő félszázados szakaszát mutatjuk be az alábbiakban. * 1845 áprilisában, néhány hónappal azután, hogy a Gyáralapító Társaság megkezdte működését, a pesti sajtó az idevágó tudósítások mellett apró hírei között azt is közölte olvasóival, hogy Budán a vízivárosi Kórház utcában bizonyos Ganz Ábrahám nevű iparos vasöntőműhelyt létesített. E hír valószínűleg a közönségben sem keltett nagyobb érdeklődést, mint a lapszerkesztőben. Maga a vasöntő mesterség nem tartozott ugyan a mindennapi szakmák közé, de képzete a köztudatban a vasgyártással volt összeforrva, s mint tipikus gyáripari tevékenység egy tőkeszegény kisüzem keretében nem látszhatott komoly dolognak. Hogy ki az ismeretlen vállalkozó, honnan jött, mik a tervei, — legfeljebb a budai városi tanácsot érdekelhette, mely az üzemberendezésre engedélyt adott. Ganz Ábrahám nem volt budai polgár, sőt még a magyar föld szülöttének sem mondhatta magát. Csak pár éve élt Magyarországon. 1841 augusztusában azokkal a külföldi munkásokkal jött Pestre, akik a 23 Tanulmányok Budapest múltjából 353