Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Berlász Jenő: A Ganz-gyár első félszázada, 1845-1895 = Die ersten fünfzig Jahre der Ganz-Werke, 1845-1895 349-458

; , • : . növekvő szaporodásában is kifejeződik, ami leginkább a főváros, Pest— Buda életében kísérhető figyelemmel. De a hűbéri-rendi világ avult kereteiből és az osztrák gyarmati szorításból való kiszabadulás évtizedünkben már nem pusztán „ösztönös" gazdasági-társadalmi folyamat, hanem mindinkább tudatos politikai erőfeszítés is. Kossuth széleskörű propagandája meggyőzi a középnemesség tömegeit a polgári átalakulás szükségességéről. Programjának középpontjába a hazai iparfejlesztés feladatát állítja. Meghirdeti, hogy a korszerű nemzeti ipar a kulcsa a nemzetgazdaság és a köz jólét fellendülésének. Gondolatmenete a következő : a középnemességnek, ha fenn akar maradni, át kell térnie az árutermelésre, polgárosodnia kell ; a polgárosodást a termények biztos értékesítése, a belső piac fejlesztése által lehet elérni, —• a belső piac kibontakozását pedig az ipar, az ipari tőkésosztály fejlesztése által kell előmozdítani. 1843—44-ben megtörténik a következtetések messzemenő levonása is : Kossuthék kimondják, hogy a magyar ipar fejlődésének ügye múlhatatlanul összefügg a magyar politikai függetlenség kérdésével. Ehhez képest nyílt követelés lesz a gyarmati vámrendszer maradéktalan lebontása, az önálló magyar vámés kereskedelempolitika kivívása, valamint a közgazdasági rendszerünk átalakításának útjában álló feudális jogi akadályok megszüntetése, az 1840. évi törvényekben foglalt kereskedelmi-ipari biztosítékok és szabadságok, főleg a váltótörvény továbbfejlesztése. A belső piac kibontakozása, valamint az egyre szélesebbkörű politikai-gazdasági agitáció és szervező tevékenység (iparegyesületi, védegyleti mozgalom, iparmű-kiállítás, gyáralapító társaság stb.) az iparfejlődés terén aránylag jelentős gyakorlati eredményekhez vezet. A kereskedelmi tőke csakúgy, mint a céhes és céhenkívüli iparűzők, indítattva érzi magát kisebb-nagyobb tőkésipari vállalkozásokra : üzemek alapítására, illetve meglevő üzemek kibővítésére. A vállalkozás elsősorban a gyarmati politika által leginkább elnyomott textilipar felé fordul, de a növekvő polgári igényeket kielégítő különféle egyéb iparágakra is kiterjeszti figyelmét. Ezek közé tartoznak többek között a gépkészítő, gépjavító és vasöntő üzemek. Az indításokat elsősorban a mezőgazdaság szerszám-, és a polgárság használati eszköz-szükségletei adják, de jelentősen hatnak a városi építkezések és a már gépesített üzemek (Hengermalom), valamint a lyánchíd-építés gép- és Öntvényszükségletei is. Persze mindezeket a jelenségeket, bármennyire jellemzők is a korszakra, mégsem lehet egyébnek tekinteni, mint az új kor készülődésének. Inkább sokat ígérők, mintsem sokat nyújtók. Az adottságok lényegükben most is változatlanok. A gyarmati kiszolgáltatottság és feudális jogrend továbbra is fennáll s velük minden régi akadály, amely a széleskörű és nagyarányú szabad tőkés vállalkozást gátolja. A belső piac fejlődése csak viszonylagosan kedvező a korábbi állapotokhoz képest, és a politikai akciók és technikai alkotások tulajdonképpen nem mennek túl a kezdeményezés határain. 352