Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49

voltak Bajoni, Kálmáncsehi, Handó és valószínűleg Nagylucsei és Bornemisza. Végeredményben tehát megállapíthatjuk, hogy a kincstár személyzete részben zömében deákműveltséggel rendelkező kisnemesekből (és nemessé váló jobbágyokból), részben pedig városi polgárokból tevődött ki. A polgári eredetű hivatalnokok közt a legtöbben Budára vagy Pestre valók voltak. Noha más városok polgárai is tevékeny részt vettek a pénzügyigazgatásban, ezek többnyire csak saját városukban működtek. Budai és pesti polgárok ellenben az ország minden részében szerepelnek. Szűcs Jenő is észrevette már a fővárosi polgárok szerepét a pénzügyek kezelésében, azonban szerinte ezek éppen úgy feudalizálódnak, mint a mezővárosi jobbágyszármazásúak.

163 Városainknál ennek azonban nemigen találjuk nyomát. Szűcs a fővárosról ír, de adatai csak a század első felére vonatkoznak. Korszakunkban tehát meg kell vizsgálnunk azt a kérdést, hogyan alakult ez a fővárosban. Valóban találkozunk feudalizálódó polgárokkal. legtipikusabb példa erre Ernuszt János. Úgy látszik azonban, hogy a teljes feudalizálódás ritka volt. Más kincstári hivatalnok polgárok is szereznek földbirtokot, esetleg nemességet, de nem adják fel polgárjogukat sem, és továbbra is a városban élnek. Ezt mondhatjuk el Kovács Istvánról, Szegedi Istvánról,

164 Kisbán Bálintról és másokról is. Vannak olyanok is, akikről nem maradt fenn sem olyan adat, amely nemesítésükre, sem pedig olyan, amely további polgári életformájukra szolgáltathatna bizonyítékot. Kaaz Mihály, Fejér György, Remek András vagy Nagy Fülöp

165 ezek szerint vagy nem szerzett vagyont a kincstárban, vagy pedig azt polgári üzletbe fektette. Ez utóbbi volt a szokásos út a vidéki városoknak a kincstárban működő polgárainál. Ezzel a jelenséggel azonban a fővárosban is találkozunk. Fogelwaider Iyénárt,

166 Pemflinger János,

167 Maingos Tamás,

168 Harber Mátyás,

169 Szakácsi Balázs és társaik kincstári megbízatásaik mellett kereskednek, bizonyos fokig az udvari szállító szerepét töltik be. Ez is mutatja, hogy a két fővárosnak hasznára volt az, hogy a pénzügyigazgatás központja körükben működött. Polgáraik könnyű munkaalkalmat, sőt tőkenövelési lehetőséget nyertek, a kincstárral való személyes kapcsolatuk révén jövedelmező állami megrendelésekhez jutottak. Ezen kívül megfigyelhetjük, hogy á városi patriciátus gyakran töltődik fel a pénzügyigazgatásban működő személyekkel. Ez az út bizonyos fokig a fordítottja Ernuszt pályájának. Legvilágosabb példánk erre Bajoni Lőrinc élete. A Tordára való Lőrinc deák — kincstári főtisztviselő, aki miután Bajont megszerezte, birtokos nemes lesz, beköltözik Budára, ahol polgár, esküdt, pénzbíró, majd városbíró lett, és közel negyedszázadig vett részt városa vezetésében. Hasonló lehetett nemes Gigei Benedek deák esete, aki erdélyi sókamaraispán volt, és 1483-ban mészárszéket vesz Szegedi Istvántól Pesten.

170 Báti György volt kamarás 1487-ben Pest város bírája.

171 Mikolai István is volt budai bíró. 34