Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében = Le personnel de la trésorerie a la fin du XVe siecle 25-49
fokozatot nem szerzett. 139 Az Olaszországban is megfordult kincstartók közül Handó és Ernuszt először Bécsben kezdték tanulmányaikat. Rajtuk kívül Thuz János, 140 Sánkfalvi Miklós alkincstartó, 141 Kálmáncsehi, Vízaknai, Kanczler János budai polgár, harmincados, 142 Csányi Miklós, Bornemisza kezese, 143 Izdenci Benedek sókamarás 144 és mások. Ivitteratusi fokozatot is sokan nyertek el. Az egyben a kancelláriákban is szereplő jegyzők, ha egyetemre nem jártak, mind annak tekinthetők. 145 A nem egyetemet végzett kincstartók és helyetteseik többnyire (Zápolyai, Bajoni, Besenyői, Nagylucsei, Bodófalvi, 146 Szegedi, Wémeri, Kubinyi) viselik ezt a címet. Ugyancsak a sókamarások többsége is. 147 A harmincadosok és pénzverőkamaraispánok között azonban jóval ritkábbak a deákok. A nem litteratus kincstári tisztviselők többsége városi polgár. Maga Ernuszt János is az volt. A harmincadosok közt pl. Budai Kaaz Mihály, 148 Ztoymylych Balázs, 149 Konrád, 150 Neziger Sebold, 151 Scharrach Burchhard, 152 Kisbán Bálint, 153 Alföldi Bálint, 154 Harber Mátyás 155 városi polgárok deák cím nélkül. Vannak azonban deákok a harmincadszervezetben is, (de ezek többnyire nem polgárok) pl. Kecheti Gál deák. 156 A pénzverőkamarások legnagyobb részénél vagy tudjuk polgári eredetüket, vagy német nevük árulja ezt el. 157 A nem litteratus sókamarások szintén többnyire városi polgárok : Szindi Imre, 158 Magyar Antal, 159 Pesti Fejér György 160 és Remek András. 161 Ezek a polgárok a városi iskolákban végezhették tanulmányaikat, és ezenkívül a kereskedelemben vagy egyéb üzletekben gyakorlatias nevelésben részesültek. A nem polgári eredetű hivatalnokok a sóadminisztrációban többségben, míg a harmincadoknál és a pénzverésnél kisebbségben voltak. A megyei adót többnyire ők szedték, míg a városok adóját leginkább a helyi kincstári tisztviselők, elsősorban a harmincadosok vették át. Az uradalmakat szinte kizárólag nem városi eredetű officialisok igazgatták. A litteratus műveltségű hivatalnokréteg a legkülönbözőbb származású egyéneket foglalta magában. Bárói rendűt igen ritkán találunk közöttük, legfeljebb Ernuszt Zsigmondot és Thuz Ozsvátot sorolhatnánk közéjük, mert hivatalnokoskodásuk idején családjuk már a bárók közé emelkedett. A középnemesi réteg is csak kevéssé volt képviselve. Nagyobb birtokos •— hivatali pályája kezdetén — csak Thuz János, Vízaknai, Várday és a provisorok közül Czobor Mihály és Parlagi László volt. A többséget az egy-két faluval, esetleg csak telekkel rendelkező kisnemesség tette ki : Zápolyai, Bodófalvi, Zbugyai, Kubinyi, Etheley, Bekény és társaik tulajdonképpen csak mint kincstári funkcionáriusok kezdték javaikat növelni. A városi polgár eredetű alkalmazottak között — mint láttuk — kevés volt a litteratus műveltségű. Náluk nagyobb számot tesznek ki a nem nemes és nem polgár deákok. Valószínűleg mind mezővárosi gazdagabb jobbágycsalád leszármazottjai. Ezek egyetemet vagy egyéb iskolát végezve akartak kiemelkedni alacsonyabb jogi helyzetükből. Legnagyobb részük a nemességbe jutott, feudalizálódott, vagy mintegy fizetésképpen egyházi javadalmakat szerzett. 162 Ilyenek 3 Tanulmányok Budapest múltjából 33 • .
