Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Lakatos Ernő: Budapestkörnyék 1848-ban = La région de Budapest en 1848 313-348
' többi községben is. Cinkotán 1846 és 1850 között a 245 halálesetből 69 jutott a csecsemőkre és 72 a tíz éven aluli gyermekekre, ami együttvéve az összes halálozások 57%-át jelenti. A rákospalotai evangélikusok közül 1846 és 1850 között 104 halt meg, ebből 46 csecsemő és 18 tíz éven aluli gyermek, vagyis az összes halálozások 64%-a esett a tíz éven aluliakra. 20 A rákospalotai reformátusoknál még rosszabb kép mutatkozott. Az 1846 és 1852 között meghalt 192 főből 86 volt a csecsemő és 43 az egy és tíz év közötti gyermek, tehát a halottak 67%-a volt tíz éven aluli. A Duna jobb partján sem volt sokkal különb a helyzet. Albertfalván 1841 és 1850 között a születések száma 143, a halálozásoké 95, az utóbbiakból 62 esik a tíz éven aluliakra. 21 Még Budafokon is, ahol közismerten rosszak voltak a lakásviszonyok, ugyanazt a képet látjuk, mint a többi budapestkörnyéki községben. Az 1841 és 1850 közti tíz évben 479 csecsemő és 262 tíz éven aluli gyermek halt meg, az összes halottak (1182 lélek) 63%-a. Az újszülöttek 32%-a nem érte el az egyéves kort. Tétényben 1846 és 1850 között 397 halálesetből 244 jutott a tíz éven aluliakra, az összes halálozások 61 % csecsemők 42%-a az első életévében halt meg. Békásmegyeren az 1847 és 1851. évek között 234 volt az összes halottak száma, 156 a tíz éven aluliaké (67%), és a csecsemők 44%-a az első életévének elérése előtt halt meg. 22 Az eredmény akkor sem változik, ha a tíz évi átlagot vesszük figyelembe. Hidegkúton az 1841 és 1850 közti években 186 egy éven aluli és 90 egy és tíz év közötti gyermek halálesetét jegyezték be a halotti anyakönyvbe (60%). A csecsemők 37%-a korai halála miatt második életévét nem éri el. A fent ismertetett adatok rávilágítanak azokra az egészségügyi körülményekre, amelyek között élt a budapestkörnyéki lakosság 1848 előtt. Buda és Pest egészségügyi viszonyai sem voltak kielégítőbbek. A csecsemőhalandóság 1847-ben 40% (ekkor 6635 élveszületésre 2411 egy éven aluli halálozás esett). 1848-ban 35,4%, 1849-ben 43,2% 0 , 1850-ben pedig 33,7% volt a csecsemőhalandóság. 23 A négy év átlaga 38%, s valamit csökkenne a szám, ha tíz év átlagát vennők. Kétségtelen tény, hogy az 1847. évi éhínség, továbbá az 1849. évi járványok rendkívül apasztották a népesség számát, és különösen a kevésbé ellenállóképes csecsemők ezreit ragadták el. A járványoktól függetlenül is igen magas a halálozási arányszám. Az életkörülmények azonban nemcsak a halálozásokra hatottak, hanem a születésekre is. az Ezt a körülményt különösen az 1847. évi ínség vizsgálatánál észleltük. Az ország nagy részében, de különösen a Felvidéken volt súlyos hatása az ínségnek. Budapestkörnyék is megérezte, bár némileg csökkentett mértékben. Az éhező ínségesek vándorútra keltek az ország termékenyebb, déli részei felé, élelmet és munkaalkalmat keresve. Sokan Pest felé vették útjukat. Ekkor szaporodott meg hirtelen a főváros lakossága. 24 Mások tovább mentek az alföldi részekre. Ebből a kiéhezett, fáradt tömegből sokan estek az éhség áldozatául. Rákoscsaba r. kat. halotti anyakönyvében 1847-ben 10 olyan halálesetet találunk feljegyezve, ahol a Felvidék 326
