Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

A Kappel cég már a harmincas évek második fele óta szemmelláthatóan változik át nagykereskedőből bankárrá. Míg az 1816. évi vagyonmérlege a tiszta áruüzlet jegyeit mutatja, az aktívum árukból és áruadósokból tevődik össze, addig az 1837. évi 668 896-ról szóló vagyonkimutatás szerint — a húsz évvel azelőttinek több mint kétszerese •— az aktívának csupán 5%-a fekszik áruban, 95% viszont értékpapírokból, banküzletből származó követelésekből és készpénzből állott.

385 Még ha ezután is foglalkozott kisebb mértékben a dohányüzlettel, és főbizományosa maradt is a nagybányai és körmöcbányai fémtermékeket értékesítő igazgatóságnak — így 1844-ben 97 600 Ft értékű bányaterméket adott el, mindez csak mellékága a banküzletre összpontosuló tevékenységének. 1839 végén Pozsonyból, ahol a magyar váltótörvény kidolgozásánál mint szakértő dolgozott, utasította cégvezetőjét, „pénztárunk bőséges lévén és a tél folyamán kevés váltóleszámítolási lehetőség van, utalja át az egész pénzkészletet Geymüller bécsi bankárnak". Élénk bankösszeköttetésben állott az Osztrák Nemzeti Bankkal és a Sina bankházzal, amelyek 4%-kai számítják meghitelezéseiket, sőt egy másik bankösszeköttetésével, Európa bankdinasztiájának egyik tagjával, a bécsi Rothschild házzal való forgalma kamatmentesen bonyolódik le. Bankári tevékenységében idegen tőkét is igénybe vesz. 1839-ben Sinától 41 000 Ft hitelt vett fel, amit két év múlva az Osztrák Nemzeti Banktól felvett kölcsönnel egyenlített ki.

386 A hitel terén kifejtett működésének kiemelkedő mozzanata a Széchenyi kezdeményezésére alapított Pesti Hengermalom létrehozásához kapcsolódik. Ez a gőzmalom volt hivatva mintául szolgálni a magyar gőzmalomipar felépítésénél. A 300 000 Ft alaptőke felét Holzhammer bozeni malomtechnikus adta saját konstrukciójú gépekben, míg a másik felét a hazai részvényjegyzésnek kellett előteremteni. Széchenyi,. Batthyány I^ajos és néhány más főúr mintegy 40 000 Ft-ot jegyzett, a részvények zömét Kappel helyezte el. A pesti nagykereskedők közül Wodianer és Valero 10—10 000, Kappel

v Burgmann, Malvieux, Malbauer, Appiano 5—5000 Ft-ot jegyeztek. Ám az alaptőkét csaknem teljesen felemésztette az építkezés és a gépbefektetés költsége. A vállalkozás már indulásakor illiquid volt, és ekkor Kappel, aki a társulat pénztárosa, saját kasszájából előlegezi a forgótőkét, a terményvásárlási kiadásokat, 1840 júliusig 58 000 ezüst Ft-ot, a következő években 20—30 000 Ft-ig elfogadvány-hiteleket nyújtott, vagy prolongált. A malom, amely fennállásának első húsz hónapjában 83 000 mérő gabonát őrölt, 1846-ban már 150 000-et.

387 A vállalat igazgatóságában két arisztokrata, egy bécsi bankár és öt pesti kereskedő foglalt helyet. Érdekes, bár ritka példája volt ebben a korban az uralkodó földbirtokos osztály és a kereskedő polgárság összefogásának egy ipari alapítás érdekében. Kappel saját kezdeményezéséből iparvállalatot nem alapított, bár 1846-ban Pejacsevich János gróf előtt élőszóval vetette fel egy nagyszabású kőszénbánya vállalkozás tervét. Pejacsevich írásban válaszolt : hajlandó részt vállalni, ha a megalakulandó bányatársaság ellátná a 254