Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

*és kölcsönei számtalanszor szerepelnek a húszas években a Pest megyei nemesség betáblázásai között.

312 Az üzlet haszna természetesen az osztrák kereskedelem tőkéjét gyarapítja. A terménykereskedelemnek továbbra is kerékkötője a tőkehiány. Ennek leküzdésére Wiedemann Frigyes 1828-ban egy fantasztikus méretű kiviteli társaság tervével állott elő.

313 Ennek megvalósítására nem kevesebb mint 5 millió forintot akart összehozni, abból indulva ki, hogy a terménykivitel egyik legnagyobb nehézsége a készletek szétszórtsága. Nagy tőkére van szükség, hogy a terményeket egy helyen lehessen összpontosítani. Erre Pest a legalkalmasabb hely. A társaság beraktározná és megelőlegezné a földbirtokosok terményeit. A finanszírozás alapja egy bank, amelybe alapítóként minden földbirtokos belépne tehermentes földje megbecsült értékének felével. Arra tehát nem is gondolhatott, hogy a társaságot kereskedői tőkével alapítsa meg. A nádori hivatal, ahova ez a terv felkerült, ezt minden megjegyzés nélkül irattárba tette. A kereskedők jövedelem-nagyságrendi csoportosítását adja az 1828. évi népszámlálás pesti felvétele.

314 A tanács a grémiummal egyetértve a kereskedőket 12 osztályba sorozta az adóalap szerint. Ez az összeírás bizonyos mértékben tükre, helyesebben kicsinyítő tükre a kereskedők anyagi viszonyainak. A legmagasabb osztályba tartozók adóalapja évi 1800 Ft üzleti jövedelem, a következő csoportokban 1400, 1200, 1000, 800, 600, 500, 400, 300, 250, 160 és végül 100 Ft. Az adókivetés erősen alábecsüli a kereskedők üzleti hasznát, hiszen pl. Kappel Frigyes jövedelmét 1800 Ft-ra teszi, pedig üzleti könyvei szerint az 1827. évi „kivét"je, tehát nem a teljes profitja, mert a bennhagyott nyereséget nem számítja, 13 100 Ft volt,

315 tehát több, mint a megadózott jövedelem hétszerese. Nyilvánvaló, hogy a valóságos haszon az alsóbb kategóriákban is többszörösen meghaladta az adóalapot. Viszonylagosan mégis rámutató értékű ez az összeállítás, amely 541 kereskedőt rangsorol. Már ez a szám is feltűnő, hiszen az 1812. évi subsidium kivetése 1049 pesti kereskedőre terjedt ki, így tehát az infláció idejebeli létszámnak mintegy felét söpörte *el a válság. A kereskedők nagyobbik fele, 292 egyén a legalsóbb adókategóriába tartozott. A segédek létszáma 386. Ha tehetős kereskedőknek azokat számítjuk, akiknek legalább egy segédjük volt, akkor csak az első négy jövedelmi osztály jöhet számításba, mert az ötödik csoportban 57 önállóra csak 52 alkalmazott jutott. Az első adóosztályba csak heten voltak besorolva. Kappelen és Ullmann Móricon kívül itt szerepeltek a Wurm és Heinrich vaskereskedő, továbbá a Hoffmann József fűszernagykereskedő cégek. Ez utóbbiak 1948-ig állottak fenn. Ebbe a csoportba tartozott még két vaskereskedő : Xobald Cassian és Sebastan. A vaskereskedők vagyoni állapotáról, sajnos, nincsenek közelebbi adatok, ugyanígy az ebbe az osztályba sorozott, egyébként jelentés közéleti szerepet vitt HalbaUer testvérek textil- és fűszernagykereskedéséről sem. E hét cégben 25 segéd volt alkalmazva. 15 kereskedő tartozott a második csoportba 1400 Ft adóalappal. Elsősorban a bécsi Biedermann cég fiókja, a többiek túlnyomó részben 240