Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

zsidó textilnagykereskedők voltak 2—4 segéddel, köztük a három Boskovics. Közülük az egyik cég az 1873. évi „krach" idejéig állott fenn. A harmadik kategóriában (1200 Ft adóalap) 26 kereskedő szerepelt 46 segéddel. Bzek között volt Wodianer Rudolf terménykereskedő (nem tévesztendő össze Wodianer Sámuel gyapjúkereskedővel, aki csak a következő évben telepedett meg), Wiedemann Frigyes, a görög Dumcsa Demeter és a már ismert Kadisch Joachim. Itt találjuk a Goldberger gyár megalapítóját, akinek textilnagykereskedésében 3 segéd volt alkalmazva, azután a Boskovics családnak még két tagját, Kolb fűszerest, a választott polgárság szószólóját, a Iyánchídellenes párt demagóg vezetőjét. A negyedik adóosztályba, 1000 Ft-os adóalappal, már 64 kereskedőt soroltak be 83 segéddel. Bzek között az ismertebbek : Schopper vaskereskedő, akinek cége a Heinrichéhez hasonlóan 1948-ig állott fenn, azután három görög, éspedig Takácsy Konstantin, Szaczelláry papírkereskedő és Deron vaskereskedő, továbbá Burgmann Károly, Kunitzer Löbl textilesek és Jálics fűszeres. Az ötödik csoportban (800 Ft adóalap) csaknem ugyanannyi, 61 kereskedő neve található. Ide sorolták a sassini és gácsi textilgyárak pesti lerakatait 2—2 segéddel. Ismertebb egyének csupán Grabovszky görög terménykereskedő és Dichtl Károly zeneműkereskedő, akinek cukoripari vállalkozásáról alább szólunk. A magyarországi áruforgalom központjának kereskedelmi seregszemléje tehát nem éppen impozáns képet ad. A kimutatás végösszege szerint a kereskedők tiszta haszna összesen 323 527 Ft. Mégha az említett alábecsülés miatt ennek a számnak háromszorosát is vesszük, nem éri el az egy millió Ft-ot. A kereskedői tőkeképződést vizsgálva, ki kell rekesztenünk az alacsonyabb kategóriákat, amelyekbe tartozóknak megtakarításai közgazdaságilag nem lehetnek jelentősek. így csak az első négy adócsoportba tartozók jöhetnek tekintetbe, 112 kereskedő, akiknek a jövedelme az összeírás szerint 132 800 Ft. Ha ezt, a valósághoz közelebb lépve-, megháromszorozzuk, mintegy 400 000 Ft eredményeződik, átlagban kb. 3500 Ft. Bz a kereskedelmi profit túlnyomó részében elfogyasztásra és gyümölcsöztetés nélküli pénz-félretételre (a takarékpénztárak még nem léteztek!), esetleg ingatlanvásárlásra és uzsora kölcsönök nyújtására fordíttatott. Üj vállalkozásokra, főleg az ipar terén, kevés maradt fenn. Természetesen ez nem vonatkozik a fenti adócsoportokba tulajdonképpen be nem sorolható 3—4 cégre. Ám ezek sem foglalkoztak ipari alapítási tervekkel. A válságkorszak egyetlen nagyobbszerű pesti ipari létesítménye egy olyan kereskedelmi szakmából indult ki, amelynek jellege és tőkeerőssége igen messze állott az objektum természetétől. Iyichtl Károly zeneműkereskedő létesített egy cukorgyárat. I^ichtl tőkéje azonban nem ebből az üzletéből származott, hanem egy ettől még távolabb álló tevékenységből — a piócakereskedelemből. lichtl ugyanis előbb sógorával, Hadaun bécsi kereskedővel társulva, Sopronban létesítette ezt a piócaexport vállalkozást, amely igen jól ment. Az ebbe fektetett 116 000 Ft tőke 1826 és 1829 között 47 000 Ft 16 Tanulmányok Budapest múltjából 241