Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

küldte vissza még a legjobb ügyfelei váltóit is, készpénzfizetést követelve. Attól sem riadt vissza, hogy valóságos szegénységi bizonyítványt állítson ki önmagáról, amikor egy halasztást kérő levélre így válaszolt : „mi nem vagyunk kapitalisták, mi nehezen nélkülözzük a pénzt, nincsenek gyáraink, földbirtokunk vagy haszonbérletünk, kevés pénzünkre mindennapi megélhetésünk céljából van szükségünk."

235 A pénzhiány olyan mértékű, hogy még havi 3—4%-ra sem lehet kölcsönt kapni.

236 A bécsi bankároknál nem lehetett elfogadványt szerezni a váltókra, a külföldre szóló váltóküldésnek is meg kellett szűnnie.

237 A bizalom és a pénz hiánya megbénította az üzleti tevékenységet. A vásárlóképesség zsugorodása sok kereskedőt készleteinek elkótyavetyélésére indított,

238 ami óhatatlanul fizetésképtelenségbe vagy csődbe vitte őket. Kappel üzleti tőkéjét biztonság okából a bécsi Geymüller-cégnél hevertette.

239 A hitelválság megindította a fizetésképtelenségi bejelentések és csődnyitások hullámát. Ezek közül kiemelkedik a legrégibb pesti manufaktúra-tulajdonos és textilnagykereskedő Valero esete, aki a bankhitel megszűnése, a magas kamatláb és követeléseinek behajthatatlansága miatt 1816-ban fizetési zavarba került. 1819-ben megszüntette bécsi üzletét, és a következő évben hitelezőivel egyezkedési tárgyalásba kezdett, minthogy passzívái messze meghaladták aktíváinak értékét.

240 A csődhullám mértékére jellemző, hogy az alig két évtizedes pesti zsidó kereskedői kolóniából 31 üzletember jelentette be fizetésképtelenségét, ami igen nagy szám, hiszen 1811-ben mindössze 50 zsidó üzlet állott fenn.

241 Ezek közül 21 esetben csődöt nyitottak. A vagyonbukottak közül „barátságos megegyezéssel" teljesen csak 5, részben 4 kereskedő elégítette ki hitelezőit, míg 12 zsidó üzlet hitelezői semmit sem kaptak.

242 Ez ügyek közül a legjelentékenyebb volt Schlesinger Sámuel csődje, 300 000 váltóforintoshitelezési veszteségből eredő 140 000 Ft-os passzívum többlettel.

243 A legmódosabb zsidó kereskedő, Boskovics Herman csak úgy kerülhette el ezt a sorsot, hogy megelégedve az első infláció alatt szerzett nyereségével, 1811 és 12, valamint 1816 és 20 között üzletét szüneteltette és csak 1828-ban kezdte meg újból nagyobb keretek között.

244 Több mint negyed millió váltófofint fedezetlen passzívummal ment csődbe Kunewalder Koppel,

245 aki hitelezőinek többségével 15%-ra egyezkedett ki, képtelennek jelentette ki magát többet fizetni, amikor ő egy fillért sem képes behajtani. Ez a csődeljárás közel negyed századon át tartott, amikor is maga a Helytartótanács rendelte el a bíróságnál a csődpernek végre valahára való befejezését. Addig Kunewalder mint magánzó, rentéiből élt.

246 Nagyobb csődök voltak még a többször említett Iyiedemann Frigyes esetében, akinél a bécsi cégek 150 000 Ft-tal voltak érdekelve,

247 Szontagh Vilmos esetében a hitelezők kénytelenek voltak áruban és borban való fizetéssel megelégedni.

248 A századfordulón sok mindennel foglalkozó Glückswerth Mihály ellen Nákó Sándor gróf javára végrehajtást rendelnek el és a grófot behelyezik Glückswerth pesti ingatlanaiba.

249 Kanitz Ivöbl Márkus behajthatatlan követelései miatt csődbe került, bár aktívája 150 000 Ft-tal haladta meg tartozásait.

250 Üzleti tőkéjének elsorvadása 232