Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

miatt eltűnik a kereskedelmi életből Bekella Miklós, az erősen leolvadt pesti görög kolónia vezető tagja, aki ellen egy bécsi hitelező 700 000* váltóforint tartozás miatt bekebelezést kért. Bekella nyomtatott körlevélben tudatta, hogy aktív vagyona 47 000 ezüst Ft és 67 000 váltóforint.

251 Tönkremenésről nem lehet szó, de mint aktív kereskedő immobilizálva volt félmilliós ingatlanával. A hitelválságot a húszas évek második felében még jobban kimélyítette a monarchia egyik legnagybb bankárának, a bécsi Fries háznak hitelezési veszteségek miatt 1826 áprilisában bekövetkezett csődje.

252

' Ennek a banknak kiterjedt kapcsolatai voltak Magyarországgal is. A. nem fizető adósai közé tartozott a volt pesti görög kereskedő, Ghika, akkor már kétszeres háziúr és a belatinczi birtok ura, 44 000 ezüst Fttal.

253 A Fries cég főhitelezői viszont a bécsi Eskeles, Geymüller és Sina bankházak voltak, amelyeknek Fries bukása érzékeny veszteséget okozott.

254 Természetes következmény volt, hogy ezek magyarországi kihitelezései is még jobban összezsugorodtak. Ismeretes, hogy az Eskeles bank 1828-ban Széchenyi Istvánnak egy 10 000 Ft-os hitelkérését tagadta meg. A visszautasítás igen leverő hatással volt Széchenyire, és ez az eset vezetett a „Hitel" megírására. Ha ilymódon Magyarország egyik legnagyobb földesura nem volt jó egy bécsi banknak 10 000 Ft-ra, el lehet képzelni milyen hitelszűkében szenvedhetett a válság alatt meggyöngült magyar kereskedelem. 2. A gyarmatpolitikai nyomás fokozódása Ha a bécsi kormánynak volt is valami válságenyhítő elgondolása, ennek Magyarország nem a kedvezményezettje, hanem áldozata lett. A mezőgazdasági áresés az ausztriai földbirtokosokat is sújtotta, az ellene való orvosszer a Magyarországból Ausztriába szállított termények vámterhének megkettőztetése lett. Az uralkodó 1819-ben megerősítette az addig nem alkalmazott II. József-féle rendeletet, amely szerint a magyar gabona és állat után Ausztriában ugyanazt a vámot kell fizetni, mint amilyen a külföldi eredetűt terheli.

255 Addig a magyar termény a külföldi származásúra kivetett vám felét fizette. Az 1825. évi országgyűlés összehívása előtt, a felingerült közhangulat csillapítása érdekében a kormány rászánta ugyan magát némi vámpolitikai engedményre ,,a falusi szorgalom emelése érdekében,"

256 de ezek a rendszabályok nem kisebbítették az Ausztriába irányuló kivitel akadályait, csupán a külföld felé csökkentették az élőállat, dohány, gyapjú, méz, faggyú, viasz kiviteli vámjait. A gyapjúvám leszállítása elsősorban nem is a magyar termelőn kívánt segíteni, hanem az osztrák nagyobb gyárak érdekében állott •— amint ezt egy osztrák gazdaságtörténész állapítja meg

257 —, hogy a gyapjúár emelkedésével megnehezítse a tőkében gyenge, kisebb gyapjúfonók versenyét. A dohányvám leszállítása pedig részben már elkésett intézkedés volt. A génuai osztrák konzul jelentése szerint az oda irányuló „osztrák" dohányexport megszűnt az előbbi „szerencsétlen" magas kiviteli vám 233