Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

Végeredményben tehát az egész háborús konjunktúra nem ered­ményezte Pesten a kereskedelmi tőkék jelentős növekedését. A háború előtt fennállott legnagyobb cég utóda éppen hogy megtartotta század elejei vagyonát, a valaha még vezető szerepet vitt görögök XVIII. század végi hanyatlása már az eltűnés stádiumába lépett, egyedül vitat­hatatlan specialitásuk, a kordován és szattyán bőrök forgalmában tar­tották magukat. Az infláció alatt keletkezett üzletek tiszavirág képződ­mények voltak, egy töredékük ingatlanba fektette újonnan szerzett gazdagságát és kikapcsolódott a kereskedelemből. A későbbi évtizedek ekkor alakult vezető cégei még csak kezdeti állapotban voltak : Ullman­nék még csak a kincstár felvásárlói, Heinrich vaskereskedő csak szakmá­jában első, de nem a kereskedőtársadalomban, mint majd utódai lesznek. Boskovics, a következő korszak legnagyobb textilese, éppen azért lett az, mert volt benne annyi óvatosság, hogy a kockázatos években szüne­teltesse üzletét. 227 E téren csak az ifjabb Goldberger mutathatott rá sikerekre. A Mauthner és Kadisch-cég pedig az egyetlen, amely konjunk­turális nyereségét az iparba átmentve, itt tartós eredményeket ér­hetett el. IÏI. A háborút követő válság hatása a kereskedelmi tőkére A francia háborús korszakot hosszú ideig tartó gazdasági válság követte, amely világjelenség volt, országonkint lényeges eltérésekkel. A kapitalisztikus fejlődésnek indult államokban az időközönkint meg­ismétlődő, ún. ciklikus válságok egyike volt, amelyekben az összeomlást majd a nekilendülés, utóbb a fellendülés követi (ez esetben az 1822—24. években), hogy azután bekövetkezzék az újabb összeomlás (ez esetben 1825-ben), majd az újabb pangás ideje, s. í. t. A mezőgazdasági orszá­gokban a válság kirobbanását a gabonapiac elszűkülése, négy egymást követő év rendkívül bő termése, a terményáraknak soha nem látott mélypontra zuhanása váltotta ki. Az árlemorzsolódási időszak a húszas évek közepéig tartott, amely az agrárválságok jellegének megfelelően a harmincas évekbe is benyúló depresszióban folytatódott. Az agrár­válság a kontinensen — Franciaországot és Hollandiát kivéve — a hitel­válsággal tartott lépést. A búza áresésének legfőbb oka a legnagyobb búzapiac, Anglia vámpolitikai magatartása. Az angol nagybirtokosok háborús konjunk­túrájának fenntartása érdekében 1815-ben beviteli tilalommal felérő gabonavámokat állapított meg a parlament. Kz a Nyugat felől jött vám­politikai nyomás a közép- és keleteurópai búzaárakat az angliai szín­vonal egyharmadánál is alacsonyabbra szorította le. Ugyanakkor a dél­orosz búza megjelent a Földközi-tengeren, kiszorítva a magyar búzát Itáliából, sőt az osztrák tengerpartról is. A magyar búzaár szédületesen zuhant. Az 1802. évi 4,16 ezüst Ft-os ár 1819-ben már csak 1,28 Ft, és 1826-ig 1 Ft-ig csúszik le. A húszas 229

Next

/
Thumbnails
Contents