Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

tovább hanyatlik. Most már arra is kevés a Kappel-cég ezüstpénzkészlete, hogy a dohány kiviteli vámját kifizethesse.

206 Saját számlára sem mer már spekulációba bocsajtkozni. Bethmann frankfurti bankárnak 1815 őszén ajánlatot tesz, vásárolja fel az egész magyar gubacstermést, ő maga megelégszik köblönként 1 Ft jutalékkal.

206 A textil-, valamint a gyarmatárukereskedelem abban reménykedett, hogy Anglia a háború után olcsó árukkal árasztja el a kontinenst. Kappelnek kiábrándultan kellett tapasztalnia, hogy az angolok előrefizetést követelnek és olyan árakat szabnak meg, mintha ezzel háborús kiadásaikat akarnák behozni.

207 A dekonjunktúra előszele megsemmisítette a kis spekulánsokat, akik a második infláció alatt „a pillanatnyi nyerészkedés szappanbuborék színeitől csalogatva lepték el a pesti piacot, minthogy mindenki, akinek pár száz forintja volt, felcsapott kereskedőnek."

208 Bzeknek veszteségei a kereskedelmi tőke összességét nem csorbították, mert egyenkint igen kis tőkével rendelkeztek.

209 A legnagyobb és legsokoldalúbb cég mérlegadatain át vizsgálva azt, mennyiben növelte a háborús, blokádos és inflációs konjunktúra szövevényes összhatásában az üzleti tőkét, a végeredmény a tőke megóvását, de nem a gyarapodást mutatja. A Macher-cég 1800. évi tőkeszámlája 270 350 Ft-tal zárult, ami majdnem ezüstértéknek felelt meg. Az üzlet folytatója, Kappel viszont 1816-ban 954 455 bécsi értékű forint tőkeegyenleget mutatott ki,

210 ami ezüstben 289 000 Ft-nak felelt meg. A 17 éven keresztül felvett nyereségekből ugyan két ház is épült 230 000 Ft értékben, ez növelte a család vagyonát, de nem a kereskedelmi tőkét. Szívesebben fektették volna be az egész tőkét ingatlanokba „ez esetben tőkém kétszeres lenne, de a kereskedő teheti ezt legkevésbé,, mert kötelezettségeinek összetalálkozása miatt gyakran juthat abba a helyzetbe, hogy lejáratkor nem tud fizetni."

211 A konjunktúra haszonélvezői közül azonban számosan nem így gondolkoztak. Egy kortárs szerint

212 ,,több mit kétszáz házat a bor- és gabonaspekulánsok az eseményeket átaludva építettek Pesten." A szám erősen túlzott. Kkkor épültek ugyan a Lipótváros szép klasszicista stílusú házai, de 1809 és 1816 között csak 75 és az építtetők közül csupán 19 a kereskedők száma, míg 21 mágnás lett háztulajdonos ebben az időszakban, a többi patrícius polgár : ingatlantulajdonos, iparos.

213 A házépítés a kereskedelmi tőke immobilizálása, és ,,a konjunktúra elmultával többet ér holt tőkét mondani magának, mint a bizonytalant kockáztatni."

214 A házépítési tevékenységből éppen azok a kereskedők nem vehették ki részüket — mégpedig a zsidók ingatlanszerzési tilalma miatt —, akik az ebben a korszakban megkezdett textil- és terményspekulációból szerzett tőkéikkel később jelentős vállalatokat létesítettek : az Ullmann, Wodianer, Goldberger, Boskovics cégek első képviselői. Az ingatlant szerzett kereskedők nagyobb része viszont átmentett vagyonát kikapcsolta az üzletből. A kereskedelem egészének 1812. évi vagyoni helyzetére némileg rávilágít a kereskedőkre akkor kivetett félmilliós háborús subsidium felosztása. Az uralkodónak József nádorhoz intézett leirata abból kiindulva,. 226