Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

valorizálni. A magyar kereskedő aktiváinak legnagyobb része okmány nélküli könyvkövetelésekben állott fenn, néha tíz évre visszamenően is, és így az adós belátásától függött, mennyit akar fizetni — állapította meg a pesti grémium a királyhoz intézett panaszában.

199 Minthogy a könyvköveteléseknél a hitelező mindig kereskedő, viszont az adós legtöbbször a számla kifizetését halogató nemes úr, világosan áll előttünk, miért zárták ki az adósságoknak ezt a kategóriáját a valorizálásból, A törvényesen megengedett adósság-nemfizetés mélyen megrendítette a kereskedők vagyoni állapotát. Még 1821-ben is ezzel mentegeti fizetésképtelenségét Kanitz M. I,. textilkereskedő.

200 Az 181 l-es devalvációt nyomon követő második infláció már kedvezőbb talaja volt a profitszerzésnek. Az 1812—14. években a bécsi pénzpiacon bőséges kínálat volt, és az osztrák nagykereskedők könnyen adtak áruhitelt. Macher, aki az első infláció idején nem egy üzlettől állott el a készpénz hiánya miatt, 1813 elején azt írta orsovai speditőrjének : „minden üzlethez elegendő kasszánk van".

201 A pénzbőség hulláma elérte a pesti kereskedők jelentős részét. Az utolsó háborús évek kereskedelmi hitelviszonyait igen szemléletes módon vázolja Iyiedemann Sámuel pesti kereskedő a nádorhoz intézett beadványában.

202 ,,A kezdő kereskedő, ha megfelelő a bonitása, könnyen megkapta az áru- és elfogadványhitelt, nem is egy, hanem több oldalról is, mert Bécsben túlsók pénz feküdt, még hozzá kihasználatlanul, hiszen az egész monarchia készpénztömege Bécsben halmozódott fel. Ez tette lehetővé, nemcsak azt; hogy az abból folyósított hitelekből Bécs a magyar kereskedőt függőségben tarthassa, hanem azt is, hogy ennek keresményét magához vonhassa. Amíg a magyar kereskedő szerencsésnek érezhette magát, hogy itt 24, legtöbbször azonban 36%-ot fizessen a pénzért, addig a bécsi leszámítolási kamatláb 4—6% volt. A Bécsben jól bevezetett magyar kereskedőnek nem voltak hitelgondjai. Az elfogadványhitel útján úgy kiterjeszthette üzleteit, hogy saját vagyona úgy aranylott a hitelekkel mozgásba hozott forgalmához, mint egy vízcsöpp a megtelt pohárhoz.(!) Az elfogadványhitelek útján százezrekkel rendelkezett. De a bankároknak fizetett jutalékok, alkuszdíjak stb. a hitelt végül is megdrágították, és utóbb a dekonjunktúra bekövetkeztével a bécsi piac magas leszámítolási kamatlába az egész hasznot elnyelte." Az elegendő saját tőke hiányában bécsi hitelekre alapított konjunkturális ügyleteknek hosszabb folytatása nem lehetett. A nagy konjunktúra megtorpanása a napóleoni „száz nap" idején következett be. Az augsburgi árfolyamhoz való alkalmazkodás sem jelenthetett már szilárdabb kalkulációs alapot. Most már elkerülhetetlenné vált ezüstben adni és venni, lehetetlennek bizonyult bankjegyben akárcsak 8 napos hitelt nyújtani, mert ennyi idő alatt is többet lehetett veszteni az árfolyamon, mint nyerni az árkülönbözeten.

203 Macher társa s most már utódja, Kappel Frigyes április 7-én kénytelen volt megállapítani, hogy Napóleon partraszállása óta 70%-ot veszített minden üzletén.

204 Az osztrák forint még Waterloo után két hónap elmultával is 15 Tanulmányok Budapest múltjából 225