Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

dött, hanem inkább csak a valuta diszparitásán keresztül érezte a pénzelértéktelenedést. Macher 1803-ban körlevélben fordult külföldi bankösszeköttetéseihez és arra való hivatkozással, hogy Magyarországon csak készpénzzel lehet bevásárolni, mérsékelt, nyitott hitelt kért, így Bethmann frankfurti, Cerli és Walter augsburgi, Zanella milánói bankároktól.

192 Ó maga ugyanekkor hazai ügyfeleivel közli : a valutaveszteségek elkerülése érdekében csak készpénzfizetés ellenében szállít külföldi árukat. Nem követel tehát még ezüstöt és még hitelben árusítja a bányatermékeket, mint a kincstári bányák elárusítója. Később a váltóhitel kamatlába ugrásszerűen emelkedik. 1808. július 1-én 18—20%-ot kell fizetni a váltóleszámítolásáért.

193 A wagrami csatavesztés a discontót 42— 70%-ra szöktette fel.

194 A pénzhiány és a felcsigázott kamat kedvezőtlenül hatott a kereskedelmi profitra. Schossberger Iyázár, a század végén bárósított család őse, négy nappal a devalvációs rendelet kibocsájtása előtt, 6 éves moratóriumot kért.

195 Az 1811. március 15-én kihirdetett devalváció 284 000 forint névértékű papírpénzt talált a Macher-cég pénztárában, ami az új pénzben mindössze 56 800 forintot ért.

196 A készpénz tekintetében azonban a kereskedők alig vették tudomásul a devalvációt. Továbbra is a régi bankóban számítottak, mert nem bízhattak olyan pénzben, amely keletkezésekor sem állott parin, hanem 167 új forintot kellett fizetni 100 ezüst forintért. A pénzügyi pátens kihirdetése pillanatnyilag bénulást idézett elő az árupiacon, de rövidesen viharos áremelkedés következett be. Április 3-án Macher azt írja egy augsburgi kereskedőnek, hogy ,,a fináncpátens minden termény árát olyan magasra vitte fel, amit mi soha nem sejtettünk".

197 Néhány nappal később pedig közli egy passaui céggel, hogy mindenki inkább visszatartja az árut, semminthogy alávesse magát a bankócédulák redukciójának.

198 A kereskedelem ettől kezdve az osztrák valuta augsburgi jegyzése alapján kalkulált, az ún. Augsburger Courantban, amint a francia kereskedők az assignata szédületben jó iránytűnek bizonyult hamburgi jegyzésben. A régi bankó értékcsökkentésénél nagyobb jelentőségű és sokkal károsabb hatású volt a kereskedelmi tőkeképződés szempontjából a devalvációs rendeletnek a tartozások valorizálására vonatkozó határozmánya. Az 1812. augusztus 1-i pátenshez csatolt „átszámítási skála"- megváltoztatta a bíróságok joggyakorlatát, amely szerint a forint egyenlő a forinttal, tekintet nélkül diszázsiójának változására. A rendelet az 1799 előtti tartozásokat teljesen valorizálta, tehát az új pénzben a névérték ötszörösére emelte fel, míg a XIX. század első évtizedében keletkezett kötelezettségeket a skála szerint kellett visszafizetni, így pl. az 1809. év közepén létrejött kötelmet kétszeresében. Ha a kereskedő tartozásai és követelései egyensúlyban voltak és a mindkét oldalú tételek időponti eredetében is megvolt a párhuzamosság, vagyoni helyzete lényegében változatlan maradt. Bz azonban a valóságban nem igen fordulhatott elő. Még súlyosabb kihatású volt a rendeletnek az az intézkedése, hogy csak az okirat (kötelezvény, váltó) alapján létrejött követeléseket lehetett 224