Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

megjavításával és az útmenti fogadók jókarbahelyezésével fejlesztessék ez a forgalom. A bécsi kormány az alapgondolatot elfogadta ugyan, de — és ebben a gyarmatpolitika örök szelleme mutatkozott meg — csak a Zimony—Eszék—Pécs—Nagykanizsa—Sopron—Bécs útvonalat mondotta ki megjavítandónak, tehát azt az irányt, amely Pestet elkerüli.

180 Erre a szellemre még jellemzőbb a magyar udvari kamara 1812. szeptember 9-én kelt rendelete, amely rámutatva arra, hogy a török tranzitóban még mindig az 1789. évi szabályzat érvényes (tehát a török háború alatt kiadott forgalom-gátló intézkedés. Gy. S.), és így ezt a forgalmat nemcsak a vám, hanem költséges formalitások is terhelik, ezért azt a könnyítést rendelte el, hogy a Bécsbe vagy a Bécsen túlra szállítandó török tranzitó áruk se behozatali, se átmeneti vámmal ne terheltessenek, hanem egyenesen a bécsi fővámhivatalba írányíttassanak.

181 Másszóval a Pestre vagy a Pesten túlra feladott szállítmányokat továbbra is a török háborús időben kiadott, zaklató célzatú vámszabályok szerint kellett kezelni. A legfőbb magyar pénzügyi hatóság rendelete tehát Pest hátrányára Bécset akarta kedvezményezni a tranzitó forgalomban. Gyakorlati jelentősége nem volt ennek a rendeletnek, hiszen ebben az időben, Napóleon oroszországi kudarca után a blokád hatályossága már lényegesen aláhanyatlott, és az erre alapított konjunktúra a vége felé közeledett. A kereskedelem tőkehiánya lehetetlenné tette, hogy a blokád elrendelése után a még elérhető gyarmatárukat beszerezze. Abban az időpontban, amikor Ausztria kénytelen volt csatlakozni Napóleon külkereskedelmi rendszeréhez, a legnagyobb pesti gyarmatárucég ezt írta egy bécsi importőrnek : „Nem szégyeljük magunkat, hogy nyíltan beismerjük, nem vagyunk eléggé tehetősek ahhoz, hogy ajánlatát elfogadjuk, mert a túlzott árak mellett ehhez négyszeres tőke lenne szükséges. "

182 A blokád-konjuktúra csak akkor növelhette volna a kereskedők nyereségét, ha a megtöbbszöröződött árakon megfelelő eladási forgalmat lehetett volna elérni. Ez azonban nem volt lehetséges az aránylag kis készletek és méginkább a felszökött árak miatt összezsugorodott belső fogyasztás mellett. így pl. Macher az 1805—7. évi átlagos 12 mázsa kávéforgalom helyett az 1808—13. évek átlagában csak 2

1

/

2 mázsát adhatott el.

183 A blokádnak egyébként hátrányos következményei is voltak egyes kereskedelmi szakmákra. A bánsági méz ára nyomott volt a tengeren való szállítás lehetetlenülése miatt. Hozzájárult az is, hogy egyes orosz exportcikkek, mint pl. a viasz és a kender, amiket a blokád miatt nem lehetett Angliába szállítani, a monarchia felé vették útjukat és itt leszorították az árakat.

184 Károsan éreztette hatását, hogy 1809-ben a monarchia elvesztette Triesztet és Fiumét, a tengerparti részekből alakított, francia uralom alá tartozó Illyria igen terhes tranzitó vámmal sújtotta a két kikötő felé irányuló forgalmat. Végeredményben tehát a blokád nem jelenthetett olyan gazdagodást a pesti kereskedelem számára, mint amilyet ennek eddig tulajdonítottak. 222