Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

3. A kereskedelmi tőkefelhalmozódás helyi akadályai A bécsi kormány abban a törekvésében, hogy megakadályozza a kereskedelmi tőke felgyülemlését, kéretlen segítséget kapott a pesti városi tanácstól. A helyi hatóság a kereskedelem céhszerű formáinak megvédésével törekedett annak megakadályozására, hogy egy újgazdag kereskedő elem keletkezhessek, amely előbb-utóbb magához ragadhatná a tanácsban uralkodó patrícius ház- és szőlőbirtokos rétegnek a város feletti hatalmát. A pesti kereskedők testülete, a grémium minden ízében céhszerű alakulat volt. A kereskedés a testület tagjainak kizárólagos joga. A grémiumba való felvétel lehetősége még korlátozottabb, mint amilyen a kézműves céheknél volt szokásos : öt évi tanonckodás ugyanannál a kereskedőnél, három évi segédeskedés kizárólag Pesten. Tőkében gyenge, szűk látókörű, szatócsszellemű kereskedők tartották kezükben a vezetést, amely támadásban volt a grémiumon kívül álló „kontárok" ; zsidók, görögök, házalók ellen és védekezésben a grémiumba belépni akarókkal szemben. Amint a céh távol tartja az átlagosnál ügyesebbet,, a túl veszedelmes versenytársat, ugyanígy a grémium az átlagosnál nagyobb tőkével bíró jelentkezőt. Talán legjellemzőbb az az eset, hogy a grémium azon a címen utasította el Natorp Tivadart, Bécs egyik legnagyobb cégének társtulajdonosát, hogy nem volt boltosinas és nincs segédlevele.

49 Szinte valamennyi jelentősebb kereskedőt a Helytartótanács utasítására volt kénytelen felvenni a tiltakozó grémium.

50 Mennyi hivatott kereskedő lehetett azonban azok között az elutasított pályázók között, akiknek sérelmét a felsőbb hatóságok nem orvosolták. A kereskedelmi tőkeakkumulációt nemcsak az alkalmas jelöltek visszautasításával gátolta a grémium, hanem sok esetben olyan reverzálisok kikényszerítésével is, amelyek az új vállalkozás anyagi megalapozottságát gyengítették. így pl. a pályázónak kötelezni kellett magát arra, hogy mással nem társul, vagy zsidóval nem lép csendes társasviszonyba,, vagy új üzletágra nem terjeszkedik ki.

51 A grémiumnak kenyéririgységtől hajtott elzárkózó magatartását a városi tanács egyes kirívó esetekben mégiscsak fékezte, teljes egyetértés volt közöttük a zsidók távoltartásának kérdésében. Ezek a zsidók főleg morvaországi családokhoz tartoztak, rokoni összetartozásuk egyben tőke- és hitelkapcsolatokat is jelentett. Éppen tőkeerejük és hagyományos üzleti leleményességük tette őket nem kívánatos elemmé. Buda és Pest kiváltságlevelei értelmében meg lehetett tagadni a zsidók befogadását. Budán azonban a kormány jó ideig nem engedte érvényesülni a zsidók távoltartására törekvő városi politikát. Lipót császár háborúit a bécsi Oppenheimer cég finanszírozta, a kormány tehát nem tűrhette, hogy ennek gabonafelvásárlóit Buda városa ne engedje be. A zsidó kereskedők budai helyzete azonban a spanyol örökösödési és az 1717-es török háború befejeztével gyöngülni kezdett. Amikor 204