Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

1746-ban a kancellária elrendelte a zsidók kiűzését Budáról,

52 ennek már gazdasági szempontból nem volt jelentősége. Pesten, ahol a budaihoz hasonló védettség nem állott fenn, nemcsak a zsidó személyeket, hanem áruikat is távoltartották. Egy tanácsi határozat elkobzás terhe alatt rendelte el egy budai zsidó lerakott áruinak eltávolítását. Amikor egy brünni bank Pesten szövetraktárt akart létesíteni és a Hofkommerzrat ajánlólevelében megjegyezte, hogy bár a bank részvényesei zsidók, de a pesti telep élére keresztény megbízottat állítanak, a tanács ezzel szemben arra kérte a kancelláriát, védje meg őket a zsidók inváziójától.

53 A Pestre be nem engedett, majd a Budáról kiűzött zsidók a Zichy grófok óbudai uradalmában telepedtek le, mint „védett zsidók". A Zichyek többször valóságos megtorló gazdasági háborút viseltek Buda ellen, védett zsidóik zaklatása miatt. Ennek fejében a kereskedelmi profit nem kis hányada az uradalom pénztárába folyt be. Az óbudai zsidó kereskedelem, a XIX. századi pesti kereskedelem előfutára, számottevő volt. Iyöbl és Kappel óbudai textilnagykereskedőkkel Pesten és Budán senki sem tud versenyezni, tőlük vásárolnak a pesti kiskereskedők.

54 Itt telepedett meg az első nagy gyapjúkereskedő, Boskowitz Sámuel, akinek Pestre költözését egy negyed század múlva sem engedte meg a pesti tanács.

55 Az óbudai zsidókat mint legveszedelmesebb versenytársaikat rettegték a pesti kereskedők és kieszközölték azt a királyi rendeletet,

56 amelynek értelmében az óbudai zsidóknak az áruk elkobzása terhe alatt tilos Pesten kicsinyben árusítani. Csak 1771-ben kapják meg egyesek a commoratiós jogot, amelynek értelmében lakást ugyan nem tarthatnak Pesten, de bizonyos időközben itt megszállhatnak.

57 Ezt a zárlatot végül is áttörte az allodizálódó földbirtoknak zsidó ügynökeikkel keletkezett érdekközössége. Az , óbudai zsidók panaszt tettek Pest megyénél, hogy „amikor a mágnások áruival Pestre jövünk, a város háborít bennünket a szabad kereskedésben." A vármegye a zsidók védelmére kelt és megengedte az óbudaiaknak a Pesten való árusítást,

58 míg aztán II. József korlátozott mértékben lehetővé tette letelepülésüket, ha nagykereskedők, vagy ha manufaktúrát akarnak alapítani.

59 A pesti tanács azonban csak egyes nagykereskedőket akart befogadni, nem minden ellenállás nélkül. Különösen a gyapjúkereskedőkkel szemben makacsolta meg magát a tanács. Amikor a gyapjúkonjunktúra kezdetén az óbudai koronauradalom gyapjújának eladásával megbízott kereskedők közül hatan kértek letelepedési engedélyt a kincstári gyapjúüzletek lebonyolítása céljából, azzal utasították el őket, hogy ehhez nem szükséges az ittlakás.

60 Erre közülük a legvagyonosabb, Offenheimer Márkus 100 000 Ft

61 vagyonát gyapjúba fektette és Bécsbe vándorolt ki. Elutasította a tanács egy trieszti zsidó nagykereskedő hasonló kérését is. Pedig a zsidókon kívül más kereskedő nem igen akadt, aki a gyapjú exportjával állandóan foglalkozott volna. A pesti tanács zsidóellenes politikája egyik legfőbb oka annak, hogy a XVIII. 205