Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig = Vozniknovenie i rol torgovogo kapitala v. g. Pest-Buda do 1849 g. 197-278

semmi lehetőséget nem nyújt a tengerparti kereskedelemnek és nem is fog addig nyújtani, amíg a magyar kereskedő a bécsi lerakatokból vásárolja olasz és levantei áruit."

35 Bécs tehát nemcsak nyugat felé, hanem délkeleti irányban is lefölöző állomása a magyar behozatalnak. Még az udvari számszék nagytekintélyű elnöke, Zinzendorf is beismerte, hogy ,,a magyar városok a szabad kereskedelem akadályozása következtében tönkre mennek és hitelük, kereskedelmükkel együtt megsemmisül".

36 A magyar kereskedők közvetlen külföldi kapcsolatainak szétszakítása egyben a terménykivitel elé is új akadályt gördített. „Ha lehetne könnyebbséget elérni a külföldi áruk behozatalánál, akkor ezek a portékák külföldi szekereken érkeznének és innen magyar gyapjúval, borral megrakodva térhetnének vissza, míg most nagyon nehéz magyar fuvarost találni külföldi szállításhoz." A bécsi kormány is jól ismerte a behozatalnak és kivitelnek ezt az összefüggését, amit a vámtarifa ellen tiltakozó pozsonyi kereskedők foglaltak össze ilyen tömör formában,

37 és amikor a behozatal hasznának lefölözése érdekében elvágta a magyar kereskedők külföldi összeköttetéseit, ezzel az osztrák iparnak a magyar termények fölötti uralmát erősítette meg. A gyarmatpolitika erődítményrendszerében volt azonban egy rés, amit a bécsi kereskedelem nem ellenőrizhetett. Ez a hézag a török határ. Az 1718. évi passzarovici béke ugyanis biztosította a szultán birodalmából érkező áruknak igen alacsony, 3%-os vám melletti beengedését, sőt azt is, hogy a török alattvalók, az ún. görögök szabadon kereskedhessenek a Habsburgok országaiban. Ez az új kereskedő elem leleményességével és levantei tőkekapcsolataival tátongó űrt tölthetett be Magyarországon. Az ide telepített osztrák kereskedők kis csoportja a Rákócziszabadságharc végével ugyanis valósággal szétzüllött. A pesti kereskedőtestület taglétszáma csak 1726-ban érte el újból az indulás 14 főnyi kis állományát és ezután 14 év telt el tagfelvétel nélkül.

38 Ez a maroknyi szatócs szellemű kereskedő nem tölthette be feladatát, a görögök szinte a senki földjén telepedhettek le. 1720-ban még csak öten voltak Pesten, de hamarosan 23-ra szaporodtak.

39 A kereskedelmi testület felvette velük a harcot és kieszközölt egy pátenst, amely a görög kereskedők tevékenységét a török árukkal való nagybani kereskedésre korlátozta.

40 A rendelet azonban papíron maradt. Mária Terézia háborúinak külpolitikai szempontjai a török alattvalók kímélésére intettek. Ezért a Helytartótanács mindig lefogta a pesti tanács kezét, ha ez meg akarta xendszabályozni a görögöket. Egészen 1763-ig, a hétéves háború befejezéséig tartott kíméleti idejük.

41 Ezalatt zavartalanul foglalkozhattak minden fajta üzlettel. Olyan szövevényes ügyleteket is le tudtak bonyolítani, amilyenekre a nehézkes pesti polgári kereskedők alkalmatlanok voltak. A hatvanas évek végétől kezdve a görög kereskedőkkel szemben követett politika logikusan illeszkedik a gyarmatpolitika irányához. Pesten ekkor 138 görög kereskedő volt, 33 „német, katolikus, polgári" kereskedővel szemben.

42 Az új politika célja : megakadályozni, hogy .202