Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

Szőlők Iparos Kereskedő Tisztviselő Nemes Fuvaros Ismeretlen Összesen Tehát az iparosoknak 70%-a, a kereskedőknek pedig 90%-a foglalkozott 1720-ban valamilyen formában mezőgazdasággal. Ezeknek nagyobbik része német volt, a kisebbik része rác. Jóval nagyobb arányban szerepelnek a rácok és a magyarok az ismeretlen foglalkozástíak kategóriájában, ahol az egyes nemzetiségek százalékszáma a következő : német 44%, magyar 28%, rác 28%. Az 1715-ös és az 1720-as összeírás összehasonlításából kiderül, hogy a két összeírás között a városba költözött új lakosoknak körülbelül a fele magyar és rác volt, s csak a másik fele német. A magyarok főként, de az újonnan ideköltözött rácok nagy része is, földműves, napszámos ember lehetett, akik közül a tehetősebbek, a házzal s valószínűleg néhány állattal is bírók a kiosztás során kaptak szántót, rétet, s foglaltak maguknak szőlőt. Az 1715-ös és 1720-as összeírás nem vette számba a nem adózó zsellérséget.

202 A zsellérek száma pedig a mezőgazdasági téren fejlődésnek indult Pesten 1720 körül és után jelentősen megnövekedett. Természetesen a mezőgazdaság kifejlődése mellett a lakosság számának növekedésére és a zsellérség bevándorlására jelentős hatással volt Pest forgalmi központ jellegének az 1720-as években való bizonyos fokú érvényesülése is, amit a vásárok jelentőségének növekedésével mérhetünk, aminek nagy ösztönzést adhatott a Kúriának 1724-ben történt idehelyezése is.

203 Az invalidusok kaszárnyájának építkezése is nagyszámú napszámos népet vonzott ide.

204 1735-ben már a 499 háztulajdonoson kívül 362 lakó lakott a Belvárosban, akiknek nagyrésze napszámos zsellér volt, s közülük 322 nem polgár. A városi tanács által az 1730-as évek elején engedélyezett s létrehozott külváros 236 főnyi lakosságából is ekkor 173 napszámos vagy kapás volt. Mezőgazdasági jellegű település volt a pesti külváros és ha az előbbiekhez hozzászámítunk 13 egyéb „szegény" foglalkozást (segédek, pásztorok, szolgálók), akkor a külváros lakosságának csaknem 80%-át jelölhetjük meg a szegény ember elnevezéssel. S a maradék sem volt kifejezetten városias elem: 5 birkás, 3 vincellér, 4 fuvaros, 11 kertész, 5 kocsmáros. Csak a 8 kőműves, 1 gombkötő, 1 téglaégető mester, 1 szűcsmester, 1 cipész és 1 festő mester képviselte itt a városiasságot, tehát a külvárosi lakosságnak alig valamivel több mint 5%-a. 175