Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy Lajos: Mezőgazdaság Pesten a XVIII. században = Agriculture in the town of Pest during the 18th century 133-196

hogy még a keresztúri földbirtokosnőtől is bír árendába egy darab területet — nem elegendő olyan sok állat eltartására, amennyi itt van, ezért elhatározták, hogy a külvárosi házzal bíró, de nem polgár lakosoknak két esztendőn belül teljesen eltiltják az állattartást. „Csak napszámosok legyenek, ahogy ez Budán is történt a lakókkal, minthogy a külvárosban semmi más célra nem engedtetett meg a házépítés, hanem csak azért, hogy a házak tulajdonosai napszámosokat adjanak ennek a városnak, hogy ne kelljen idegenekre szorulniuk."

198 1746-ban véget ért Alag árendálása, s ugyancsak ebben az esztendőben vette vissza Podmaniczkyné is a pestiektől az árendába adott területet.

199 Ettől kezdve a pestiek sehol sem kaptak bérbe több legelőt. Az örökösödési háború évei voltak ezek, amikor a földeknek különösképpen megnőtt az értéke, akár legelőnek, akár szántóföldnek használták azokat. A háborús konjuktúra nyomán megindult a földesúri majorságok fokozott mértékben történő kiépítése, s a gabonatermelés is nagy lendületet kapott. Ennek a fejlődésnek a hatása megmutatkozott Pest város életében is, jóval túl azon az egyszerű — ha pillanatnyilag kedvezőtlen — tényen is, amit a bérben bírt legelőterületek elvesztése jelentett. Pest városa tehát saját határai közé szorult vissza. 1746. március 26-án már megújították a külvárosi lakosok (Inwohnern mithin nicht Burgern) 1744-ben elrendelt állattartási korlátozását, sőt megszüntetését, és csak a külvárosiak hosszas kérelmezése alapján engedélyezték végül is azt, hogy a házzal bíró bel- és külvárosi zsellérek egy állatot tarthatnak. A zsellérek állataik után évente 5 garas legelődíjat voltak kötelesek fizetni.

200 A pesti állattenyésztés fejlődése megakadt. A sovány pesti legelőn nem sok állatot tudtak eltartani. A század végén egy összeírás szerint Pesten mindössze 793 szarvasmarha volt.

201 277. A mezőgazdaság szerepe a város életében A mezőgazdasági művelésre értékesíthető területek számbavétele és a rajtuk folyó művelés lehetőségeinek és eredményeinek vizsgálata után felvetődik az a kérdés, hogy milyen mértékben vett részt Pest város fokozatosan növekvő számú lakossága a XVIII. század folyamán a mezőgazdálkodásban. A város lakosságának milyen rétegei fordultak a mezőgazdaság felé? Milyenek voltak a gazdasági élet egyes ágainak arányai, milyen volt ezek egymásra utaltsága? — természetesen mindez a mezőgazdaság szemszögéből nézve. A Rákóczi-szabadságharc előtti időszak vizsgálata során arra az eredményre jutottunk, hogy a varos képe az 1700-as évek elején határozottan mezőgazdasági jelleget mutatott, s hogy a jelleg képviselője elsősorban a magyar és a rác lakosság volt, bár nem szabad figyelmen kívül hagyni a város német iparos és kereskedő polgárságának a mezőgazdaság iránti eléggé élénk érdeklődését sem. A magyar lakosság nagy része 173