Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Székely György: A pannóniai települések kontinuitásának kérdése és a hazai városfejlődés kezdetei = Die Frage der Kontinuität der Siedlungen in Pannonien und die Anfänge der Städteentwicklung in Ungarn 7-23

tötték ki többé a későantikban használt területüket a népvándorláskor észak-galliai és rajnai városai sem, amelyeknek népessége a III. század végétől, a IV. század első felétől ugyancsak tovább csökkent.

18 Radnóti Aladár a Pannónia belsejében a IV. század derekán kialakuló új központok telepítését összekapcsolta korábbi municipális városok sorvadásával. Radnóti az ásatások topográfiai eredményei alapján felismerte a Keszthelytől délre eső Fenékpuszta, a Balatontól délre fekvő Ságvár, a limestől 20 km-re eső, észak-dunántúli Környe, valamint a Somogy és Tolna megyék határán levő Felsőheténypuszta s a Győrtől délnyugatra fekvő Kisárpás táborhoz hasonló elrendezésű, bástyáktól védett, utak mellett fekvő későrómai erődök összefüggéseit. Mindezek a IV. század második harmadában váltak fontos központokká. A fenéki erőd lakói mezőgazdaság mellett egyszerűbb iparokat (kovács, ács, bognár, tímár) is űztek. Fenékpusztán és Ságváron keresztény egyházközség is volt. A topográfikus kutatás mellett Radnóti helyesen jelölte meg a temetők analizálását, mint amely közelebb vihet az átmeneti korszak megértéséhez. Ez a módszerbeli közeledés lehetővé tenné a provinciális és népvándorláskori régészet, valamint a történészek fokozott együttműködését az V—

X. század kutatásában.

19 Egyelőre megállapítható, hogy a későrómai kevert lakosság túlélte a népvándorlás hun szakaszát. Pl. a csákvári későrómai temető sírjai közt hun tárgyakat találtak. További vizsgálatra szorul azonban, milyen összefüggésben van a belső pannóniai települések fejlődésével a hun uralom bukása után befogadott keleti gótok megszállása elsősorban a Balaton környékén. Fontos körülmény, hogy a Balaton környékén bontakoznak ki a fenékpusztai, majd zalavári gócpontok a későbbi századokban. Közben a limes menti pannóniai városok pusztán átmeneti lakhelyéül szolgáltak a vándorló népeknek, emellett csekély számú helybeli lakosság tengődését tételezhetjük fel. Aquincum katonavárosi amfiteátrumának húsz mellékbejáratát már a IV. század második felében elfalazták, s így körerődítménnyé alakították. Utóbb a longobárdok csak átmenetileg használhatták. Egy longobárd kincsleletet az amfiteátrum déli főkapujának padlózata alól tártak fel az újabb időkben. A népvándorlás idején a kapun át aligha zajlott le sűrű forgalom.

20 Ezután már csak a magyar időkben bukkan fel az amfiteátrum, amely a XVII. század elejéig állhatott fenn. Feltehető, hogy a honfoglaló magyarok 900 körül erődként használták. A honfoglaló Kuszán (a középkori magyar hagyományban Kurszán) vezér vehette birtokába, akiről a várat Anonymus Kurszán várának nevezte, s hasonló néven a XIV. századi okleveles anyagban is előfordult. Befolyásolta Óbuda topográfiájának kialakulását (újkori házcsoport is épült rá), kontinuitásról azonban az amfiteátrummal kapcsolatban nem beszélhetünk.

21 Külön kell foglalkoznom azokkal a településekkel, amelyek területileg összezsugorodva és a termelőerők alacsonyabb szintjén, de tartósan fennmaradtak. Sirmium a népvándorlás során hun kézre jutott. A város a VI. században gepida, majd avar uralom alá került. E változások so11