Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)
Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131
gazdálkodás válságának és a város eladósodásának tényleges okozói voltak. A török uralom örökségeként az országban uralkodó fejletlen gazdasági viszonyok még fokozták e három tényező hatását a városi gazdálkodás körülményeinek kedvezőtlen alakulására. A további eladósodásnak 1737 után gátat vetettek ugyan az erélyes kormányhatósági beavatkozások, azonkívül az is, hogy a jövedelmi források visszaváltása az 1730-as években nagyrészt már befejeződött, s a lassú fejlődés, a lakosság szaporodása a városnak (főleg az adók révén) mind nagyobb jövedelmeket biztosított. Az 1730-as évekig felhalmozott kb. 100 000 Ft-os adósság azonban fojtogató kötélként szorult továbbra is Buda nyakára, s elég hosszú idő múlt el addig, míg az adósságok nyomasztó terhétől meg tudott szabadulni. Amint említettük, az 1733. évi kb. 100000 Ft-os összegen felül a következő években a város adósságai már nem igen emelkedtek. Nem is emelkedhettek, mert a kamara és a kancellária új kölcsönök felvételét a legszigorúbban megtiltotta. A tilalmat a kormányhatóságok nagyon komolyan vették. Jól látható ez abból a nagy hűhóból, amelyet a kancellária 1737—38-ban a Coopmann Ferenc Bernátnak adott adósságkötelezvény miatt csapott. Coopmann Buda bécsi haditanácsi ágense volt, s mivel a város a tiszteletdíját és napidíjait már rég nem folyósította, az elmaradt összegekről 10000 Ft-os kötelezvényt állított ki a számára. A kötelezvény kiállítását összekötötték egy kis kölcsönüzlettel is, mely szerint Coopmann kötelezte magát arra, hogy Budának 3000 Ft-os kölcsönt nyújt. A városi tanács számtalan dorgáló leiratot kapott e kölcsönügylet miatt, pedig itt nem kölcsön felvételéről, hanem adósság törlesztéséről volt szó. 220 Az 1743. esztendei kimutatás után 221 1749-ből áll rendelkezésünkre újabb kimutatás a város fennálló adósságairól. Az adósságok összege ekkor még mindig 100 420 Ft 41 kr volt 222 A főkamarási számadáskönyvek szerint ez az állapot 1753-ig tartott, ekkor tüntetnek fel ugyanis a kiadásokban a törlesztett tőkék tétele alatt olyan összeget, amely az évi 6—7000 Ft-ot kitevő kamatokon felül komolyabb tőke visszafizetésről is tanúskodik. (A számadáskönyv szerint 1753-ban 17 691 Ft-ot adtak ki tőketörlesztésre és kamatokra ) A 100 000 Ft-os adósság kamatai tehát 20 évig kötötték le a város jövedelmeinek elég tekintélyes részét s lényegében újabb, több mint 100000 Ft-os terhet jelentettek a város számára, mivel a 100000 Ft 20 évi kamatja 6% mellett 120 000 Ft-ot tett ki. (Buda általában 6—7—8%-os kamatra vette fel kölcsöneit, a törvényes kamat a 6%-os volt. Az ennél nagyobb kamatra felvett kölcsönök kamatait a város — hitelezőinek, pl. Pfeffershovennénak nagy elégedetlenségére 223 — később 6%-ra szállította le. A kamat nem törvényes, leplezett formáira is találunk Budán eseteket. A számadáskönyvek több helyen tanúskodnak arról, hogy egyes hitelezők a várostól discretiót, jutalmat kaptak.) A XVIII. század közepére Buda és a többi szabad királyi városok gazdasági megerősödése elérte azt a fokot, hogy az adósságok rendszeres 118
