Tanulmányok Budapest Múltjából 12. (1957)

Nagy István: Buda város gazdálkodása és adósságai a XVIII. század első felében = Der Haushalt und die Schulden der Stadt Buda in der ersten Hälfte des 18. Jahrhunderts 51-131

törlesztésére gondolni lehetett. Ezt a célt tűzte ki a magyar kamara 1749. április 19-i rendelete is, amelyben Budát, a többi szabad királyi várossal együtt, felszólítják, hogy ezentúl a kamaton kívül tőkét is törlesszenek, s általában minden erejükkel az adósságok kifizetésére és a városi jövedelmek növelésére törekedjenek.

224 A kamara intenciójának megfelelően Buda 1753 után valóban hozzálátott az adósságok rendszeres törlesztéséhez. Ettől kezdve az évi számadásokban a visszafizetett tőkék mindig felülmúlták a felvett kölcsönök összegét, s így a 100 000 Ft-os adósság lassan fogyni kezdett. Erről a számadáskönyvek megfelelő tételei győzhetnek meg bennünket. Ezek szerint Buda 1753-tól 1758-ig felvett 28 440 Ft összegű kölcsönt, ezzel szemben visszafizetett 99 656 Ft tőkét és kamatot.

225 Ez 1758-ig több mint 40000 Ft adósság visszafizetését jelentette. Buda adósságait a változó körülmények között még hosszú ideig fizethette volna, azonban 1758-ban egy a városra nézve rendkívül szerencsés esemény a városi háztartás állapotában gyökeres változást idézett elő. Ebben az esztendőben (1758. június 25-én) ugyanis örökös nélkül meghalt Bernucca Péter, a város vagy talán az egész ország akkor leggazdagabb kereskedője. Bernucca Péter Buda tekintélyes polgára, 1737 óta a tanács tagja, számos esetben Buda készséges hitelezője volt.

226 Halálával vagyonát caducitasként túlnyomórészt a város, részben a kincstár Örökölte. A Bernucca-féle vagyon felől mesés hírek keringtek az országban. A kancellária egyik leiratában is úgy vélte, hogy ez a vagyon kb. félmillió forintra becsülhető. A városi tanács és a magyar kamara megbízottai össze is vesztek a hagyaték leltározása körül, ugyanis a kamarai tisztviselők felsőbb rendelet nélkül láttak hozzá a vagyon leltározásához, ezt pedig a tanács megakadályozta. Ilyesmin természetesen a hagyaték leltározása és megbecsülése nem múlhatott. Buda 1758 szeptemberében már a hagyaték összegének hovafordításáról számolhatott be a kancelláriának. E kimutatás szerint a Bernucca-hagyaték összesen 203 815 Ft 56 kr-t tett ki. (A vagyon nagyságáról keringő hírek tehát meglehetősen túlzottak voltak.) Ebből a kincstár az ingóságok harmadrésze fejében kapott 56 391 Ft 48 kr-t, az oldalági rokonok, a temetési költségek, a kegyes hagyatékok és az adósságok kifizetése után a városnak maradt összesen 116 937 Ft 6 kr-ja. Ebből az összegből Buda fennálló adósságaira kifizetett 57 165 Ft 16 kr-t, 20 000 Ft-ot adott az uralkodónak kegyes célzatú kölcsön céljára, s mindezek levonása után a városi pénztárnak még maradt tisztán 39 771 Ft 49 kr-ja.

227 Buda e hagyaték révén a török uralom után először került igen kedvező anyagi helyzetbe. Eddig csak adósságai voltak, most fölös pénzre is szert tett. Végeredményben gazdálkodását a kiváltságokkal kapott igen fontos joga húzta ki a hínárból. A caducitasok a városnak eddig is hoztak némi jövedelmet, 1724-től 1757-ig pl. összesen 26 491 Ft-ot, ez az összeg azonban eltörpül a Bernucca-hagyaték mellett.

228 A tanács a városi pénzügyek e kedvező viszonyai között először is önmagáról kívánt gondoskodni. Elérkezettnek látta az időt, hogy m